Én kicsike vagyok Napok — olvassuk a kökösi unitárius parókia udvarán a vallásos gyerektábor színes vászonpannóján. Hetvenöt kisgyerek zajong, lazít, közöttük olyanok is, akik bár máshol laknak, s különböző felekezetekhez tartoznak, itt töltik a vakáció utolsó napjait.
Ugyanennyi lázasan versenyző gyerekkel találkoztunk az uzoni református gyülekezeti házban a gyerekbibliahéten, ahol a más vallású kicsinyek is otthon érezték magukat. T. Bíró Attila kökösi és nt. Ungvári Barna András uzoni lelkipásztor, Nagy Hajnalka vallásoktató, az IKE-sek és teológiai hallgatók gondoskodnak a gazdag, iskolakezdés előtti lelki bemelegítőnek szánt napi programról. Az egyházhoz, a Szentíráshoz, az Istenhez való viszonyulás, közeledés témájának a gyerekek szellemi szintjén való megközelítése nem könnyű — mondták Kökösben, no meg aztán az effajta foglalkoztatás nem is tartozik a teológiai oktatás szokásos rendjébe — tesszük hozzá mi. Könnyebb a dolguk az uzoniaknak, hisz itt a holland Coen Alapítvány és annak erdélyi kirendeltsége minden évre elkészíti magyar nyelven is a bibliahét programját. Ezúttal Az igazi kincs a foglalkozás mottója-témája, melyet a legkönnyebb és a legjátékosabb módon juttatnak el az oktatók a zsenge korú hallgatósághoz. A módszerek közt helyet kap a kézművesség, az ének, a művészet, a tánc, a mese, a játék s természetesen az imádság is. Szülők és nagyszülők, rokonok igénylik, hogy lássák-hallják, mit tanultak, szívtak magukba a gyerekek egy hét táborozás alatt. Így hát Kökösben és Uzonban is kissé hosszabb a vasárnapi istentisztelet, amikor a kicsinyek tanúbizonyságát adják annak, hogy játszadozva-szórakozva töltődtek fel lelkileg — miként maguk is elmondták — a várva várt iskolakezdésre. S milyen jó, hogy közös erővel kikerült a mindennapi édességre, kiflire, borvízre való, az asszonyok pedig gondoskodtak süteményekről, pánkóról is.