Aki járt már ott korábban, és emlékszik a törmelékhalmok garmadájára, a műanyag szemétre, az odahordott ócska autógumikra, melyek a partot elborították és a medret eltorlaszolták — illegális lerakóhely működött ott —, az nem hisz a szemének: pár hetes munkával visszaadták a martot a természetnek, a legelőt pedig rendeltetésének, a környék eredeti szépségében ragyog, a víz a kikotort mederben tisztán folyik.

Nyugodtan lehet példás természetvédelmi akcióról írni, de itt ennél is többről van szó: mégpedig az eddig inkább szándékokban létező romaintegráció egy sikeres lépéséről. A medret ugyanis a legelővel és a bokros résszel együtt a szomszédos őrkői lakosság célszerűen megszervezett és irányított csoportjai pucolták ki.

Dima Mihály alapítványi elnök méltán elégedett.

— Ötvennyolcan jöttek el eddig dolgozni, sőt, olyan népszerű lett a dolog, hogy újabb hetven jelentkezett, akinek pillanatnyilag már nem tudunk munkát adni, de bevonhatók a továbbiakban egyéb feladatokba. Pénzt és igazolványt még nem láttak az emberek, de azt remélik, hamarosan rendezhetik tartozásaikat a városháza előtt, és ha adósságaikat, pénzbírságaikat letudják, ismét jogosultak lesznek a szociális segélyre.

A telepen sokaknak van kisebb-nagyobb törlesztenivalójuk, akinek több tízmilliót tesz ki, legfeljebb lefaraghat belőle, de a pár milliós hátralékok ügye valóban rendezhető. Ráadásul a polgármester ígérete szerint a munkadíj tíz százalékát készpénzben folyósítanák.

Bálint József alpolgármester irányítása alatt folyt le a sikeres szervezés. A hatóságokkal való együttműködés esetleges folytathatósága hosszabb távon attól függ, a javadalmazást hogyan oldja meg a város, mindenekelőtt erről kérdeztük hát az alpolgármestertől, majd a szervezés mikéntjét firtattuk. Eddig ugyanis a mozgósítás és irányíthatóság lehetetlen voltán bukott meg minden jó szándék az Őrkő alatt.

— Most folyik a számítás, már tudjuk, hány ember hány órát dolgozott júniusban és augusztusban, most azt számoljuk ki, mit ér mindez, s ahogy megvagyunk, rendezzük a pénz- és adósságügyeket, így segítünk abban, hogy sokan tiszta lappal indulhassanak. Meg kellene akadályozni azt is, hogy itt megint felgyűljön a szemét. Nem titok ugyanis, hogy a városiak nagy előszeretettel ürítették hulladékaikat ide, a senki által nem ellenőrzött terepre, nemegyszer pedig pontosan az őrkőieket fogadták meg, hogy pár lejért elhordják valahova szekereikkel a szemetet. Ezentúl arra, amit végeztek, az eredményre vigyáznak is, nehogy holnap azt mondhassa valaki, csalás volt az egész.

Dima Mihály hozzáteszi, hogy a „tizenhárom fiú, akivel indítottunk, és akik az embereket bevonták, fel fog vigyázni rá". Ő különben azt szeretné, ha a takarítás a telepen folytatódna, mert arra is ráférne, s ha annak fejében a résztvevők bárcát kapnának fára. A javaslat elhangzik, válasz egyelőre nincs, további megfontolást igényel.

Bálint kiértékeli a munkát, közben fény derül arra is, költségvetési kiegészítéssel oldotta meg a város azt, ami az eltérő elképzelésekből fakadt: a polgármester gépi medertakarításra irányzott elő pénzt az alsó szakaszon — ott a munkálat már beindult —, míg Bálint a tavak és a város szélső házai közti legelői rész kitisztítását szervezte meg.

— Előbb a város feletti részt volt célszerű rendbe tenni, beljebb ugyanis szennyvízlevezetők is torkollnak a mederbe, s amíg a város a csatornázás gondjain ott enyhíteni tud, emitt kellett lépni. Szociálisan is jó, hogy a munka egy részét a roma közösség vállalta fel, s öröm, hogy ismét természetbe illő tájat tudtunk ott teremteni. Ott nem gépi kotrással kellett dolgozni, hanem ásóval, lapáttal, csákánnyal, vederrel, szekérrel, így megóvtuk a környezetet is. Mindkét elképzelés megvalósul hát. Ami a szervezést illeti, az a néhány ember, akivel már a télen együtt dolgoztunk — ők próbálták a tél folyamán begyűjtött famennyiséget is ellenőrizni, az erdőre kijáró szekeres csoportokat ők irányították —, azokkal kezdtük az első héten a medertakarítást, parterősítést ágakból fonott kerítéssel, szemételhordást és az ottani Büdöskút befoglalását. (A kénes vizű forrás környéke mintaszerűen tiszta, sokan látogatják.) A mederhossz két kilométeren kanyarog, ha tízméterenként egy köbméter földdel számolunk, legalább kétszáz köbméter iszapot, követ, földet mozgattak meg az emberek, s vagy negyven-ötven szekér hulladékot szállítottak el. A munkálat a kezdeményező csoport irányításával folyt, ők nem büntetésüket dolgozták le, hanem az alkalmi segély reményében vettek részt benne.

Az alpolgármester úgy véli, a közhiedelemre rácáfolva, mely szerint a cigányoktól csak cigánymunka várható, az eredmény méltánylandó, mi több, olyan feladatot végeztek el a romák, melyet nem szívesen vállalt volna senki más. Elérték, hogy ma tiszta víz folyik a patakban, a borzalmasan elhanyagolt környék megtisztult. Ottjártunkkor a takarítás betetőzéseként a legelőn elszaporodott szamártövist szedték össze és égették el. A legelőt már korábban bekerítették — ez is újdonság az Őrkő alatt —, ennek felügyelője Dima Ferenc.

A meder- és legelőrendezés kivívta a telepiek általános helyeslését, erre vall, hogy augusztus folyamán a városházát sem korábbi panaszaikkal keresték fel, hanem azok jöttek, akik azt kérték, vehessenek részt a munkálatokban, ugyanis a szociális segélyre jogosultakat is bevonták. Ezt az áthangolódást kellene saját és a város javára fordítani a továbbiakban, most azonban az első pénzek folyósítása, igazolások kiadása a legsürgetőbb. Megjegyzendő, amikor a sugásfürdői medence az augusztusi vihar következtében feltelt iszappal, azt is e potenciális roma munkaerő mozgósításával sikerült kipucoltatni.