Ezelőtt nyolcvanhét esztendővel Csernátonból, ebből a kicsi székely faluból indult világgá, mint a mesékben, egy fiatalember szerencsét próbálni, Rákossy Sándor és Mátis Amália földműves házaspár egyetlen fia, Árpád.
Mikor kilépett a szülői ház kapuján, tizennyolc évesen, friss érettségi bizonyítvánnyal a zsebében, nem tudhatta, hogy az út, melyen elindult, a halhatatlanságba vezet.
Nem tudjuk mi sem, hogy milyen útravalót kapott a szülőktől, hogy mondta-e az édesanyja: ,,Fiam, minden vesszen, csak a becsület maradjon!"
1920-at írtak akkor, a Trianonban kivéreztetett Magyarország az életben maradásért, a talpra állásért vívott élethalálharcot. Rákossy Árpád nem kérincsélni jött át, nem akart teher lenni. Ő a saját erejéből meg akarta valósítani önmagát. Tanulni akart, hogy minél hasznosabb polgára legyen befogadó hazájának.
Beiratkozott a jogi egyetemre, a tanulás mellett minden munkát elvállalt. Volt rakodómunkás, tisztviselő. Nehéz volt az élete, sok mindenre nem telt neki, másodéves volt, mikor meg tudta venni az első télikabátját, addig az évfolyamtársai használt ruháiban járt.
Nagy nehézségek árán elvégzi az egyetemet, egységes ügyvédi és bírói vizsgát tesz. Ügyvédi irodát nyit Dévaványán. Kézdivásárhelyről visz feleséget Benkő Lili személyében. Születik két gyermekük. Az iroda jól jövedelmez, 118 hold jó zsíros fekete földet vesznek.
Dr. Rákossy Árpád révbe ért. Szép családja van, anyagi gondjai nincsenek, munkájában sikeres. 1940-ben hazamegy, s Sepsiszentgyörgyön járásbíró lesz. ’48-ban családjával együtt visszatelepül Magyarországra.
Kecskeméten a Megyei Bíróság tanácsvezető bírója lesz 1950-ben. Ebben az időben a bolsevizmus szennyes áradata tetőzött a bíróságok táján is. A hatalom elvárta a bíráktól, hogy osztályharcos ítéletet hozzanak, ne tartsák be az esküjükben foglaltakat, hagyják figyelmen kívül a Mózes V. könyve I. versében megfogalmazott, több ezer éves erkölcsi törvényt, miszerint ,,el ne ferdítsd az ítéletet, személyt ne válogass".
Ezerre tehető azoknak a bíráknak a száma, akik nem voltak hajlandók az igazság helyett a hatalmat szolgálni, inkább elhagyták a pályát. Dr. Rákossy Árpád utolsónak maradt a vártán, tanúbizonyságot téve népe feltétlen igazságszeretetéről. Hű maradt esküjéhez, mikor 1950 őszén felmentette Kovács Balázs bugac-monostori lakost, aki ’45-ben önvédelemből agyonszúrta vasvillával a tanyáján garázdálkodó részeg orosz katonát, mert az őt le akarta lőni. Rákossy Árpádnak ez volt az utolsó ítélete. Ezentúl csak felette ítélkeztek.
Kovács Balázst az ÁVH letartóztatta, és kivégezték. Dr. Rákossy Árpádot is letartóztatták a perben érintett jogásztársaival együtt. Őt az ÁVH-n megkínozták, kiverték a fogait, keresztet vágtak a hátába.
Dr. Rákossy Árpád elsőrendű vádlott kapta a legsúlyosabb büntetést (négy év hat hónap és az ehhez járuló mellékbüntetések), a másodrendű vádlott, dr. Bakkay Tibor négy évet és mellékbüntetéseket. A két ügyészt és a szavazóbírót egy-két év szabadságvesztésre ítélték.
A vádat képviselő Varga Júlia ügyésznő, aki gyorstalpalón szerzett ügyészi kiképzést, és ez volt az első ügye, gratulált a tanácsvezető bírónak, dr. Rákossy Árpádnak a Kovács Balázs perében lefolytatott tárgyalási stílusáért. Amint mondta: mély benyomást tett rá.
Varga Júliát nem hurcolták meg, mert ő az ÁVH beépített embere volt az ügyészségen.
A fentiekkel ellentétben az alábbiakban így tájékoztatja az ÁVH-t. Érdemes szó szerint idézni: ,,Végezetül előadom, hogy a Megyei Bíróság volt horthysta reakciós bírái és ügyészei körében nagy megelégedést keltett dr. Rákossy Árpád fasiszta szennylap hangnemében megírt ítélete, amely rágalmazás a szovjet katona és ezáltal az egész szovjet hadsereg ellen." A volt horthysta reakciós bírósági tisztviselők kijelentették, hogy ez egy ,,gyönyörűen megfogalmazott ítélet".
Nyilván, az is volt, hiszen a dr. Rákossy Árpád által felmentett és az AHV által halálra ítéltetett Kovács Balázsnak az volt az utolsó kívánsága kivégzése előtt, hogy a bíró úrral beszélhessen. Sajnos, erre már nem volt módja, mert már a bíró úr is fogoly volt.
A jogászok elleni perben a vád alapjául kényszer alatt tett vallomása szolgált, amit alátámasztott Varga Júlia komisszárnő tájékoztatása a kollégáiról.
Az ügy Tutsek Gusztáv vérbíró elé kerül a budapesti megyei bíróságon, aki pályafutása során 140 becsületes ártatlan magyar embert küldött a halálba. Habár dr. Avar Jenő államügyész a legsúlyosabb büntetés kiszabását tartja indokoltnak, ami Rákossy Árpádnak a halálos ítéletét jelentette volna, ezt mégsem merték megtenni, mert a Szabad Európa Rádió is tájékoztatta a világot a magyar bírák sorsáról.
Az elítéltek fellebbeztek. Dr. Rákossy Árpád kétoldalas beadványában a következőket írja: ,,meg kellett volna hallgatni az ülnököket is a tárgyalásról, amely okul szolgált ezen súlyos bűnper keletkezésére, és okul szolgált a tényállásból fakadó téves következtetés folytán e rendkívül súlyos és sérelmes ítélet meghozatalára, melynek következtében elvesztettem állásomat, szabadságomat, és soha nem látott szenvedésekben volt részem." A fellebbezés a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak hírhedt Jankó Péter Tanácsa elé kerül, és a büntetés még másfél évvel súlyosabb lesz enyhítés helyett. 1951. július 14-től már neve sincs, csak 924644-es rabszáma.
A családja nehéz helyzetbe jut. Szükséglakásba költöztetik, nincs kereső családfő.
Ma is szívszorító olvasni a periratok között az általános iskolás kislány levelét, melyet az igazságügyi miniszternek írt az édesapja érdekében 1955. február 22-én.
Sajnos, az édesapát nem engedik szabadon, csak 1956 tavaszán jöhet ki a márianosztrai börtönből nyolcad kedvezménnyel.
Sok próbálkozás után a kecskeméti konzervgyárban kap munkát mint szénraktárvezető. Itt áldatlan állapotok uralkodtak, de rendet csinált.
Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett. Beválasztották a munkástanácsba, a fegyelmi bizottság elnöke lett. Elfoglalják a párt- és szakszervezeti irodákat. Tiltakozott a párt szervezkedése ellen, a szakszervezetek eddigi munkásáruló tevékenységét élesen elítélte. Aláírást gyűjtött az egyik munkástanácstag szabadon bocsátása érdekében, akit ártatlanul tartóztattak le. A tanács ülésein szenvedélyes felszólalásaiban a kommunisták és a szovjet megszállókkal szembeni ellenállásra buzdított.
Nem ismeri el a Kádár-kormányt. Minden törvényes hozzájárulást megszerez ahhoz, hogy megszervezze a politikai foglyok érdekvédelmi szervezetét a megyében. Az alakuló ülés november 4-ére volt kitűzve. Ekkor támadtak a szovjetek.
A forradalomban való részvétele miatt 1959-ben az elsőfokú bíróság négy év szabadságvesztésre ítéli. Az ítéletben foglalt indoklás szerint ,,igaz, mindent törvényesen csinált, de ellenforradalmi légkörben, ezért ellenforradalmi tevékenységnek számít".
A hatalom sohasem tudta megbocsátani, hogy hat év börtön sem tudta megváltoztatni: ’56-ban a forradalom mellé állt. Rendkívül veszélyesnek tartották, hogy embernek tisztességes és magyarnak hazafi volt.
1990-ben a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az ’51-ben dr. Rákossy Árpád és társai ellen hozott ítéleteket hatályon kívül helyezi.
Az igazság az idő gyermeke. Dr. Rákossy Árpád igazsága negyven év után győzött.
A hálás Magyarország kitüntetésekkel ismerte el dr. Rákossy Árpád emberi és hazafiúi nagyságát. A ’45—56 közötti politikai elítéltek közössége posztumusz a Szabad Magyarországért Érdemkereszttel tünteti ki, a jubileum alkalmából a köztársasági elnök úr az ’56-os Emlékérmet és Emléklapot adta át, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége a Hazáért érdemkereszt aranyfokozatával kitüntetést adományozza. A Kecskeméti Megyei Bíróság épületében márványtábla örökíti meg dr. Rákossy Árpád nevét.
Nem hallgathatjuk el, hogy Magyarország anyagi támogatást is nyújtott az emlékműállításhoz.
Halála után harmincnégy esztendővel a híre is hazajött. A jó hír, amelyet Magyarország első közjogi méltósága, dr. Sólyom László köztársasági elnök úr küldött Csernáton népének, Székelyföldnek és az egész erdélyi magyarságnak, megvigasztal minket, mert úgy érezzük, hogy van apai szeretet, hogy nem vagyunk teljesen árvák, annak ellenére sem, hogy egy jó szó, egy simogatás helyett a világ csúfjára arculcsapást kaptunk.
Megtisztelte jelenlétével ünnepségünket a másik közjogi méltóság is, dr. Lomnici Zoltán elnök úr, Magyarország Legfelsőbb Bíróságának elnöke, akinek a jelenléte nagyon nagy súlyt ad az ünneplésünknek.
A nemzet elismert nagyjai mindig megfogalmaztak a jövő szempontjából fontos bölcsességeket, melyek később szállóigévé váltak.
Csernáton másik híres szülötte, Bod Péter ezelőtt háromszáz évvel mondta: ,,A hazának valamiképpen ártani nem szabad, azonképpen nem segíteni rajta, mikor lehetne, nagy vétek."
Nagy patriótánk, Tamási Áron mondta: ,,Aki embernek szemét, az magyarnak nem alkalmas." Azt is mondta: ,,Én mindig vendégnek tekintettem magam, még ezen a sárgolyón is."
A köztársasági elnök úr az üzenetében fontosnak tartja, hogy legyenek ilyen példaképek, mint Rákossy Árpád.
Az idézett nagyságok közül senki sem ismerte Rákossy Árpádot, de mintha róla vettek volna mértéket bölcs mondásaikhoz.
Jó helyen fog állni ez a szobor, mert az ifjú nemzedék naponta találkozik vele, így ismeri meg a múltját, a gyökereit. Mert minél mélyebben vannak a gyökerek, annál erősebb a törzs és a korona, annál ízletesebb a gyümölcse. Megvan írva a 12. parancsolatban ,,Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet Isten rendelt tenéked."
Jó hercegünk, Csaba királyfi! Arra kérünk, ha csillagos augusztusi éjszakán erre jársz seregeddel, tekints le erre a szoborra, Csernátonra, székely népedre.
