Hiszen mindenki tudja — s ha elfelejtette, most eszébe juttatjuk —, hogy ilyen sportoló diákként indult el a háromszéki és erdővidéki iskoláink padjaiból a sportvilág csúcsai felé a többszörös világbajnok kézilabdázó, Nagy Irén, Ugron Jozefina, Radó Ilona, Kicsid Gábor, az olimpikon Török Edit, a hétszeres országos bajnok, 65-szörös válogatott, kétszeres Európa-bajnoki 4. helyezett kosárlabdázó, Simon Margit, a sokszoros válogatott labdarúgó, Selymes VI. Tibor, a világbajnoki kétszeres ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok és kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, olimpiai negyedik helyezett röplabdázó, Derzsi Ede, hogy csak néhány nevet említsünk azok közül, akik példaképei lehetnek a ma új tanévet kezdő diákjainknak.

Van sportoló diákjainknak egy csoportja, az iskolás sportklubok tagjai, akiknek már korábban megkezdődött a tanév, hiszen már hetekkel, hónappal ezelőtt elkezdődött a felkészülésük az új bajnoki évre. Gondolunk itt az asztaliteniszezőkre, jégkorongozókra, kézi- és kosárlabdázókra, labdarúgókra, akiknek nem titkolt vágya, célja, hogy túlszárnyalják az elmúlt bajnoki évben elért eredményeiket. Vannak, akik újabb országos bajnoki címre, érmekre pályáznak, vannak, akik valamelyik világversenyen akarják bebizonyítani rendkívüli képességeiket, felkészültségüket, tudásukat.

És vannak, akik megállás nélkül dolgoztak egész nyáron át, készülve a január 1-jétől január 1-jéig tartó bajnoki év véghajrára — lásd a birkózókat, tornászokat... —, mert nem akarnak meghátrálni azon a magaslaton, amelyet korábbi sikereikkel elfoglaltak, úgy érzik, helyük magasabban van azon a ranglétrán, melyen igyekeznek egyre feljebb jutni.

Becsengetnek. Újra zajosak lesznek iskoláink sportpályái, azok a sportlétesítmények, melyeken megalapozódik sportmozgalmunk jövője. Mert ne feledje senki el, az igazi jövő ezekben a gyerekekben van, s nem azokban, akiket ideig-óráig behozunk — nem kis pénzért — sportéletünkbe.

E jövő megalapozásához kívánunk jó munkát és sok sikert!

(nagymohai)