Innen jó nagy lépéssel vissza, a tudós egyetemi nyelvész tanár Grétsy Lászlóhoz meg a mai magyar(os) nyelvhez! Grétsy tanár úr állítja, nem kell félteni a magyar nyelvet az idegen hatásoktól. Nos, egyelőre ott tartunk, hogy az ún. átlagolvasó a lapok írásainak egy részét érti meg. Eközben ragozzuk az idegen szavakat...

Mihez kezd az olvasó a vis majorral, miközben az árvíz elviszi mindenét?! A cigánygyerek már a bölcsőben megtanulja — tőlünk — az ombudsman szót, a toleranciát. Betegesen alacsony vérnyomásban tengődőknek javasolhatom: egy órán át figyelmesen hallgassák a magyar rádiót, a magyar televíziót: megvadulnak a 200 közeli vérnyomásukkal.

Segítség, Ady Endre! Idézzelek szemléltetőként: ,,ős patkány terjeszt kórt". Nos, így lepi be a lepra a mi híres nyelvünket, hadd sírjon a lelkünk, s fájjon az idegen penésztől az ínyünk!

Puliszkalisztet keresek egy székelyföldi üzletben: a kereskedőnő azt mondja: ami a kezében van, az grisátás. — Miféle? — nyilallok föl, s nem is művileg. Aztán rájövünk, rájövök, hogy a darás lisztet románozza le. Fájt. A tanár úr pedig nem félti a magyar nyelvet. Én igen.

Idézek a tévéből: A konstitúció nem program, hanem a kreált rezultátumok reflektuma.

A szétfröccsentett nemzetrészek szanaszét utánozzák a magyarországi pártokat és azok tolvajlásait, illetve azok tolvajnyelvét, el a képtelenségig.

Sepsiszentgyörgy üzleteiben már alig látni magyar megnevezéseket.

Nos (vagy: hé!), felebarátaim. Nem az autonómia hirdetgetésével és el-elsikkasztgatásával kell kezdeni, hanem itt, itt is, lent, a figyelemmel és figyelmeztetéssel. Mindenütt, lent. Erről jut eszembe egy szószörnyeteg: szubszidiaritás. Hát ezzel és társaival eteti a sajtó a népet, el a nyelvi szájpenészig.

Szentkatolnai Bálint Gábor 19 nyelvet tanult meg, őseinket kutatván, és rokonokra talált.

Európában elsők vagyunk a nyelvrontásban. A franciák törvényekkel védik nyelvüket. És mi aknázzuk a magunkét.