A leletek tanúsága szerint az ember 800 000 évvel ezelőtt kezdte használni a tüzet ételkészítésre. Tízezer évvel ezelőtt viszont cserépedényeket égettek ki, s fémet nyertek ki az ércből a tűz segítségével. Mindmáig azonban semmit sem tudtak arról, hogy a két időpont között mi történt, miként fejlődött az embernek a tűzzel, a hővel kapcsolatos ismeretanyaga.

A modern ember óriási mentális ugrásra volt képes — hangsúlyozta a tanulmány vezető szerzője, Kyle Brown, az Arizonai Állami Egyetem paleoantropológusa. Mint kifejtette, az ember legkorábban 165 000 éve, de 72 000 éve már egészen biztosan a tüzet nem csak főzésre, melegedésre és világításra alkalmazta. A kövek hevítése a mérnöki tudomány megszületését jelentette — magyarázta a kutató. Hevítés révén könnyebben lepattinthatók a kőből a szükséges alakú borotvaéles szerszámok.

A kutatók a mezolitikumból (átmeneti kőkorszakból vagy középső kőkorszakból) származó lelőhelyen olyan eszközökre bukkantak, amelyeket szilkrétből, egy igen kemény ásványból készítettek, mely kevéssé alkalmas pattintott kőeszközök előállítására. Ám hevítés során megváltozik a kristályszerkezete, s ezáltal könnyebben megmunkálhatóvá válik. Az ásványból kiváló vadászfegyverek és kések készíthetők, amelyeknek igen nagy keletje lehetett a cserekereskedelemben.

A kutatók, hogy kipróbálják ötletüket, a tűzben hevítették több órán át az ásványdarabokat, majd hagyták kihűlni, s ezután már könnyűszerrel le tudták pattintani a szükséges méretű darabkákat.

John Webb és Marian Domanski, az ausztrál La Trobe Egyetem két tudósa a tanulmányhoz fűzött kommentárban megjegyzi: a hő alkalmazása a kőmegmunkálásban tette lehetővé a modern ember számára, hogy elhagyva az enyhe éghajlatú Afrikát, zordabb vidékeken is megéljen Európában. A tűz alkalmazása előnyt jelenthetett a modern embernek a Neander-völgyi emberrel szemben, aki híján volt ilyen ismereteknek — jegyezték meg. (MTI)