Sportmozgalmunk jelenlegi állapotában, helyzetében — amikor a teljesítménysport terén alig akad egy valamirevaló, nem dicsekvésre méltó, csak valamirevaló sportklubunk, egy tömegsport terén még valamit felmutató sportegyesületünk — a két iskolás sportklubunk (a sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi) jelenti sportéletünk utánpótlást nevelő bázisát!
Tetszik, nem tetszik, de ez az igazság! Akik ezt nem ismerik el, azok nem értékelik valós értékében e bázis két támpillérének hivatását, feladatát. Minden bizonnyal ezért nem is állnak kellő elkötelezettséggel, őszinteséggel a sportmozgalmunk mellé, s csak szavakat, szóáradatot csépelnek a városi, a municípiumi sportklubról, teljesen megfeledkezve annak alapjáról, a széles körű tömegbázisról és ennek elengedhetetlen részéről, az utánpótlás-nevelésről.
E tagadhatatlan igazság gondolatával kerestük fel a 2009—2010-es tanév becsengetése után Nemes Áront, a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub igazgatóját, tudva azt, hogy a sportegység, intézmény, ha így jobb, két iskolás sportklubból — a Kós Károly Iskolaközpont égisze alatt működő, hadd mondjuk így, 1-es számú ISK-ból és a Mikes Kelemen Főgimnázium mellett működő 2-es számú ISK-ból — nőtte ki magát, s lényegében most kezdte első önálló tanévét. Másként fogalmazva, a 2008—2009-es tanévben elért eredményeket lényegében a két említett iskolás sportklub hozta össze. Így:
atlétika: három bajnoki ezüstérem (Cosmin Trofin — 600 m, fedett pályás, 800 m, Blázer Imola — 60 m gát) és két bronzérem (Bálint Barna — 60 m gát, fedett pályás, Cosmin Trofin — mezei futás)
birkózás: egy országos bajnoki cím (Tatár Andrea — ifjúsági II.), egy ezüstérem (Tatár Andrea — az ISK-k országos bajnoksága), négy bronzérem (Tatár Andrea — ifjúsági III., Incze Kriszta — ifjúsági III., Mihaela Botez — ifjúsági I., Nicoleta Ciuhurezu — ifjúsági I.)
Európa-bajnokságon: 8. hely (Tatár Andrea — ifjúsági II. vagy kadett)
Vida Attila kézilabdacsapata
kézilabda: egy 4. hely (ifjúsági III., fiúk), egy 11. hely és fair play díj (ifjúsági IV., leányok)
két kézilabdás került Olimpiai Központba: Adespi-Molnár Andrea (Râmnicu Vâlcea) és George Roşca (Segesvár)
szuperligás játékos lett: Adespi-Monár Andrea (Brăila)
kosárlabda: egy 7. hely (U16, fiúk), egy 8. hely (U18, leányok), egy 9. hely (U14, fiúk)
Európa-bajnokságon szerepelt kosárlabdázó: Baczó Balázs (U16 — a torna legeredményesebb játékosa)
válogatottak: Baczó Balázs, Forreiter Szabolcs, Sinka Aba
A-osztályba jutottak: Csillag Andrea (Sepsi BC), Sinka Andrea, Bocskai Orsolya (mindkettő: Brassói Galactica)
az A-osztály küszöbére érkeztek: Baczó Balázs, Forreiter Szabolcs, Fekete István
az országos minikosár-bajnokság legeredményesebb játékosa: Kuti Nándor.
labdarúgás: két 2. hely a megyei C- és D-kategóriában, egy 1. hely a megyei ifi II-es bajnokságban, egy 11. hely a Brassó megyei ifi I-es bajnokságban
torna: két bajnoki cím az iskolás sportklubok országos bajnokságán: Vlej Zsombor (gyűrű és korlát), egy bronzérem: Alexandru Iordache (lólengés).
— Az iskolás sportklub bemutatását — kezdte mondandóját Nemes Áron — hadd kezdjem azzal: egyévi kemény harc után sikerült megszereznünk a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub bejegyzési bizonylatát. Örvendetes dolog. Az viszont már nem, hogy két katedrával, azaz négy csoporttal lettünk szegényebbek. A gazdasági válság minket sem kerül el. És akkor nézzük a sportklub összetételét: atlétika: négy katedrával, címzetes tanárok: Deák Mónika, Kövér Sándor, Mircea Buchlea, Révész Katalin, birkózás: két és fél katedrával, címzetes tanár: Kertész Dávid, edzők: Hatos Péter és Mátéfi Árpád, kézilabda: négy katedrával, egy csapat (fiú) szerepel az ifjúsági I-es, egy (fiú) az ifjúsági II-es, kettő (fiú és leány) az ifjúsági III-as bajnokságban, címzetes tanárok: Vida Attila (fiúk), Szerző Árpád (lányok), Kovács István (fiúk, leányok), Bálint Attila (fiúk), kosárlabda: három katedrával, címzetes tanárok: Váncsáné Molnár Katalin (lányok, három korosztály), Váncsa Albert (fiúk) és Nemes Áron (fiúk), labdarúgás: három katedrával és három címzetes tanárral: Siklódi Ferenc (B-kategória), Karácsony József (A-kategória), Bartha Ferenc (megyei, azaz C- és D-kategória), torna: két év fél katedrával, két címzetes tanárral — Bende József, Dobolyi Gyula — és egy edzővel: Botos Liviu. Ami a gyerekek számát illeti, az 510 és 520 között mozog.
— A kézilabda jövőjéről e pillanatban nem érdemes beszélni — felnőtt férficsapatunk már évek óta nincs, idén megszűnt a női is —, ami kirajzolódóban van, az letörő.
— Ez így igaz. És tovább növeli szomorúságunkat, hogy veszélybe került a női kosárlabda is, hiszen a nyugdíjazáshoz közeledő Váncsáné maradt egyedül katedrán. És még valami: olyan sportágakban veszítettünk, amelyeknek voltak konkrét eredményeik.
— A nem túl dicső eredményeket szemlélve, kívülről úgy tűnik, úgy fest, mintha a címzetes tanárok egy része elkényelmesedett, elfáradt volna. Mintha unnák az egészet. Mintha kihalt volna belőlük (de az is igaz lehet, hogy kiölték belőlük a fentről vagy helyből jött intézkedések, törvények) a hivatástudat, a munka, a sport iránti szeretet. Nem látni azt a lángot, ami égett egykori sporttanárainkban, edzőinkben, az a fáradhatatlanság, az az elkötelezettség. De az is lehet, hogy belefáradtak a több mint négy évtizeden át tartó sportbázis hiányba. Több mint négy évtizeden át kellett arról „regélni", hogy a Sepsiszentgyörgyi Sportiskola, majd Iskolás Sportklub az ország azon nagyon kevés iskolás intézményei, sportegységei közé tartozik, amelynek nincs saját sportbázisa.
— Nincs, ma sincs. Nekünk ígérték a városi stadionban épült új sporttermet, nem adták nekünk! Nincs futballpályánk, nincs a szó igazi értelmében vett birkózótermünk, nincs székházunk, nincs autóbuszunk. És nem is körvonalazódik ezen gondok megoldása. Ezen tényezők nélkül pedig eredményesen, az elvárásoknak megfelelő szinten nem dolgozhatunk. Pedig akarunk!!!
— Szó volt arról, hogy az iskolás sportklub megkapja a Kisstadiont! Na persze, nem a jelenlegi, lerobbant állapotában...
— Valami megmozdult a létesítmény körül. Felméréseket végeztek... Majd meglátjuk, mi lesz.
— A vak is azt mondta: majd meglátom. Aztán nem látta meg soha. Csak így ne járjatok ti is.
— Nem kellene! Azt viszont szögezzük le mindenki tanulságára: ha emelkedni akarunk a ranglétrán, ha az elvárásoknak meg akarunk felelni, akkor biztosítani kell az iskolás sportklubnak egy saját sportbázis-hálózatot. Nehéz, nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy ki légy szolgáltatva más iskoláknak. Kisegítettek eddig, de legyünk tárgyilagosak, saját órarendjük felett. S ez így van rendjén... A tavalyi tanév végén az évzáró ünnepélyünkön díjaztuk sportolóinkat, és oklevéllel jutalmaztuk azokat az iskolákat, amelyek segítségünkre voltak. Ezúton is köszönetet mondok nekik, és arra kérem, az új tanévben is legyenek segítségünkre. A jelenlegi állapotokban nélkülük elveszünk.
— Utoljára hagytam a pénzügyi kérdést.
— Már sorolom is támogatóinkat: a legjelentősebb pénzügyi támogatónk a tanfelügyelőség volt, de besegített a városi és a megyei önkormányzat is, na és hadd említsem még meg a Communitas Alapítványt. Elvétve, ritkán akadtak még jóindulatú, nemes lelkű támogatóink. Ritkán... Én viszont most mindenkinek köszönetet mondok, és arra kérem, idén is álljanak mellénk.
— Úgy legyen!
