Kisbacon Benedek Elek nevét felhasználva szólította meg távolba szakadt fiait és lányait. A hívó szónak foganatja lett: ha csak néhány napra, órára, de aki tehette, ott volt a templom régi falai közt, ott Elek apó sírjánál, és ott a művészi hajlammal megáldottak munkáinak kiállításán.
Az ünnepi istentiszteletet tartó Farkas Vilmos református lelkész elismerte, falustársai ismét bebizonyították: bárhol is éljenek, számukra Kisbacon a világ közepe. Benedek Elek sírjánál az emlékház vezetője, Szabó István rövid beszédében abbéli hitét osztotta meg a mintegy száz jelenlevővel: Isten azért teremtette a mesét, hogy az emberek egy kicsit jobbak legyenek általa. Ezt követően Lakatos Levente mesét mondott, Farkas Boglárka és Lakatos Andrea szavalt, Zsigmond Katalin pedig a nagy Mesemondó kedvenc dalát, Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című megzenésített versét énekelte. Végezetül a diákság képviselői leleplezték az eseménynek emléket állító kicsiny táblát is. Az egyszerű kis kőre helyezett réztábla szövege: A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából Kisbacon Elek apóra emlékezik.
A művelődési házban faragott tárgyakat, szőtteseket, ünnepi ruhákat, ékszereket, hímzéseket állítottak ki, egymás mellett kapott helyett két, de akár három tehetséges nemzedék is.
