Az újabban belső viszályoktól is gyengített, Sorin Oprescu valószínűsíthető államfőjelöltségétől pedig láthatóan megrémült, egyre jobban kapkodó Szociáldemokrata Párt alól immár végleg kicsúszni látszik a talaj: vezetői nem tudják, mihez kezdjenek, amolyan se veled, se nélküled magatartással viszonyulnak a tőlük mindenáron szabadulni igyekvő demokrata-liberálisoktól, kétségbeesésükben naphosszat bírálják azt a kormányt, amelynek maguk is részesei, a végső lépésre azonban sehogyan sem tudják rászánni magukat. Jól tudják, Mircea Geoanănak csak akkor van esélye az államfői tisztség elnyerésére, ha látványosan szembefordul Traian Băsescuval — ezért aztán legszívesebben hagynának csapot-papot, és igazi ellenzéki pártként bírálnák az államfőt. De azzal is tisztában vannak, nem vennék jó néven a választók, ha a mély gazdasági válságban politikai krízist idéznének elő, ráadásul nem szeretnék kizárólag a demokrata-liberálisokra bízni a választások megszervezését.

A koalíciós kényszerházasság láthatóan a demokrata-liberálisoknak sincs ínyére, Traian Băsescu népszerűségének csökkenése őket is kényszerhelyzetbe hozta, szabadulnának hát a Mircea Geoană vezette alakulattól, csak azt nem tudják, hogyan lehetne ezt kivitelezni anélkül, hogy őket vádolnák politikai válság gerjesztésével. Ezért aztán nap mint nap provokálják a szociáldemokratákat, a megyei szervezetek felbontották a koalíciós megállapodást, a kormányfő pedig egyre keményebb hangot üt meg velük szemben — arra akarják kényszeríteni őket, hogy önként távozzanak, így aztán a sikertelen válságkezelést is a nyakukba varrnák.

Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a taktikázás vége, melyik párt szánja el magát a végső lépésre, vagy pedig a hatalomhoz való ragaszkodás összetartja még ideig-óráig a koalíciót — annyi azonban bizonyosnak látszik, jó kormányzásra, hatékony válságkezelésre csak a választások után nyílik esély.