KármentőSzekérmentes napot — Mózes László

2009. szeptember 25., péntek, Közélet

Ha már Sepsiszentgyörgyön autó nélkül, körbe-körbe karikázva is ki lehet bírni egy napot, akkor ez a rövidke nélkülözés talán sikerülhetne más járművek esetében is. Az autómentes nap ötletén felbátorodva máris neki lehet lendülni, és beütemezni egy szekérmentes napot is. Komolyan.

Mert aki mostanság — de máskor is — a felbolygatott városközpontot kerülgette, bizony a zsúfolt mellékutcákban sűrűn találkozhatott lassan araszolgató, az úttest egy sávját szinte teljesen elfoglaló lovas, négy keréken görgő tákolmányokkal. Szó, mi szó, kellőképpen rusztikus látvány egy megyeszékhelyen. Ehhez kétség bizonyosan nem fér.

Szekereink országúton köztudottan életveszélyesek a közlekedőkre nézvést, főként este, kivilágítatlanul. Városban sem tekinthetők biztonságosnak, főként, amikor nyakatekert manőverekkel, olykor egy darabig egyesben araszolva, majd hirtelen padlózással kell valahogyan megkerülni őket. Persze, teljességgel érthető, s meg is értjük: valamilyen szinten mindenkinek haladnia kell, s ha nincs ló, hát akkor bizony jó a szamár is, ami esetünkben, szentgyörgyies lokálpatriotizmussal akár úgy is fogalmazható, ha nincs jogsi meg egy rozoga ezerháromszázas járgány, megteszi az egy lóerős biokonstrukció is. Igen ám, csakhogy amikor mindezek mellett még az is észlelhető például, hogy az őrkői atyafiak gátlástalanul szekereznek tömbháznegyedek egyirányú utcáiban, nyilvánvalóan szembevágtázva a forgalommal, akkor azért a közlekedési szabályokat betartani igyekvő átlagpolgárban is megfogalmazódik egy jámbor kérdés: hát ez azért miként és miért lehetséges?

De nem is ezzel az elnyűhetetlen virtussal a legnagyobb a baj, hanem maga az egész városi szekerezés kezd olykor nagyon idejétmúlttá válni. Lavírozni harmadosztályú paripák s mindörökkön párolgó lócitromok között (ha ez egyáltalán lehetséges), s tapasztalni, hogy a lépten-nyomon akadályozott közlekedés egyre fárasztóbb, egy autóvezetőnek sem számít túlzottan nagy élménynek. És persze nem győzzük hangsúlyozni, a szabad helyváltoztatás mindenkinek alapvető emberi joga, még az is elfogadható, hogy a szociális helyzetet, illetve az életformát sem lehet figyelmen kívül hagyni, egy szó, mint száz, akár meg is békélhetünk azzal az örök érvényű gondolattal, hogy szekerek nélkül Szentgyörgy olyan lenne, mint mondjuk Manhattan felhőkarcolók nélkül, de azért a mostani autómentes napot eredményező kezdeményezés apropóján miért is ne lehetne egy évben bár egy szekérmentes napot tartani szívünk pitvarához oly közel fekvő kis városunkban?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 507
szavazógép
2009-09-25: Közélet - x:

Vidékfejlesztésre pályáznak — Farcádi Botond

A Kovászna Megyei Tanács is csatlakozott az Alutus Egyesülethez, amelynek elsődleges célja a Leader vidékfejlesztési programban finanszírozást szerezni különféle turisztikai, mezőgazdaság-fejlesztési projektekre.
2009-09-25: Közélet - x:

Parkavatás, szemétgyűjtés a mobilitás hetén

Egy traktorutánfutónyi szemetet gyűjtöttek össze a sepsiszentgyörgyi Berde Áron Iskolaközpont, a Református Kollégium, a Constantin Brâncuşi-iskola diákjai a Szemerja negyed fölötti erdőben egy, a Pro Humanity Egyesület, a sepsiszentgyörgyi Europe Direct-iroda, valamint a Kovászna Megyei Diákönkormányzat által szervezett, az Európai Mobilitás Hetéhez kapcsolódó akció során.