Két határozatot sikerült elfogadnia a Székely Nemzeti Tanács idei testületi ülésének. Egyik az állampolgári kezdeményezésként benyújtandó autonómiastatútum hivatalos bizottságát jelölte ki, másik az SZNT önállóságát, más szervezetektől való teljes függetlenségét erősítette meg. Hat évvel ezelőtti megalakulása óta első alkalommal nem Sepsiszentgyörgy, hanem Gyergyócsomafalva látta vendégül az autonómiatörekvéseket felvállaló közképviseletet, ám az igen szép ünnepséggel indított találkozó vitáktól és indulatoktól terhesen végződött.
Tőkés László kéznyújtása
Ünneplőbe öltözötten, székely zászlókkal fellobogózva fogadta Gyergyócsomafalva az SZNT küldötteit. A házigazdák mindent megtettek, hogy a Kossuth-szobor megkoszorúzásával, majd a székely zászló felvonásával fennkölt, ünnepélyes keretet szolgáltassanak az eseménynek. Az ülésnek otthont adó helyi kultúrház termében azonban már érezhető volt a feszültség, Tőkés László, az EMNT elnökének SZNT-hez intézett levele jelezte, az ünnepi ülés lezajlása nem lesz zökkenőmentes, több kérdésben nézetkülönbségek vannak a küldöttek között. Tőkés meleg hangú, de aggodalommal teli levelében arra figyelmeztette az egybegyűlteket: az elmúlt fél évtizedben ,,közös ügyünk szekere igen lassan és nehézkesen halad előre, a Székely Nemzeti Tanács jobb sorsa érdemes vezetői elszigetelődni látszanak, és fennáll a veszélye annak, hogy megkérdőjelezhetetlennek hitt — vélt vagy valós — igazuk kizárólagosságából jottányit sem engedve elidegenítenek maguktól és netalán az igaz ügytől sok segítő szándékú embert és támogatásra kész erőket".
Tőkés László jelezte, továbbra is a székelyföldi autonómia elkötelezettje, meggyőződése, ,,a Romániába szakadt magyarság több szintű autonómiarendszerben megfogalmazódó közösségi önrendelkezését integrált módon, összehangoltan és egységesen kell képviselnünk idehaza és szerte a nagyvilágban". Tőkés László ,,testvéri kéznyújtást" ajánlott a közös ügy egységes képviseletére, az elzárkózás nem jelenthet helyes utat, a kizárólagosság nem helyes tanácsadó — mondta. Az erdélyi magyar összefogás józan és célravezető útjának megfontolását ajánlotta a küldöttek figyelmébe.
Izsák Balázs SZNT-elnök beszámolójában igyekezett bizakodó hangon szólni az egybegyűltekhez. Feladatuk helyzetet teremteni, és nem várni a különböző alkalmakra, minden eszközzel és minden módon az autonómia eléréséért kell cselekedniük. Tőkés László levelére válaszolva elmondta, az SZNT szerepének félreértéséről van szó, bűn lenne áthárítani másra azt a munkát, amelyet ők közképviseletként el tudnak végezni. ,,Lehet támogatni törekvéseinket, de magunknak kell döntenünk arról, mit és hogyan akarunk elérni" — mondotta. Készek a párbeszédre, de ragaszkodnak önállóságukhoz, a döntés jogát nem engedhetik át — szögezte le az SZNT elnöke.
Elhalasztott önrendelkezési nyilatkozat
A valós vita csak ezután kezdődött. Az ülés legfontosabb napirendi pontjaként a testület feladata lett volna elfogadni az önrendelkezési nyilatkozatot. Hiába hozott az Állandó Bizottság (ÁB) döntést az ülés elé terjesztendő szövegről, a gyergyószéki küldöttség ragaszkodott saját, radikálisabb változatához. Boros Géza széki elnök szerint az ÁB dokumentumából hiányzik az erőteljesebb cselekvés vázolása, jelezni kell, a székely népnek joga van az önrendelkezéshez, ha Bukarest nem fogadja el ennek egyik formáját, az autonómiát, kénytelenek lesznek a teljes önrendelkezés útjára térni. A két dokumentum melletti és elleni érvek éles vitává változtak, a gyergyóiak több ízben hangsúlyozták, nem elegendő az autonómiaigény sorozatos kinyilatkoztatása, gyorsabb, határozottabb cselekvés, határidők kellenek, dokumentumuk figyelmeztetés lehet a román politikum számára. A másik tábor, élen az elnökséggel azonban úgy értékelte, az ÁB dokumentuma határozott, erőteljes kinyilatkoztatás, új elemmel, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányára való hivatkozással, amely értelmében minden nép szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. A hosszúra nyúlt vita azonban nem hozott megoldást, egyik tábornak sem sikerült meggyőznie a másikat, a szavazásnál a kezdeményezések nem kapták meg a többséget, így a következő ülésre halasztották a döntést.
Mindenkitől függetlenül
Az éles nézetkülönbségek rányomták a bélyeget a gyűlés további menetére. Aránylag lényegre törően zajlott az állampolgári törvénykezdeményező bizottság létrehozatala. Izsák Balázs ismertette, ahhoz, hogy a statútumot ilyen formában benyújthassák Románia parlamentjében, százezer aláírást kell összesíteniük az ország tizenkét megyéjéből. A most kijelölt, legalább tíztagú bizottságot közjegyző előtt kell bejegyezniük, és ennek hivatalossá válásától kilencven nap áll rendelkezésükre az aláírások összegyűjtésére. Éppen ezért alaposan előkészítik a terepet, csak akkor indítják útjára a kezdeményezést, ha bizonyossá válik, sikeresek lehetnek. A vita ismét az önállósági határozatnál élesedett, többen úgy értékelték, nincs értelme az EMNT-től való függetlenségüket külön mondatban hangsúlyozni, és fölösleges indulatokat, ellenszenvet gerjeszthet az is, ha az SZNT-t az autonómiatörekvések egyedüli hiteles közképviseleteként határozzák meg. Érveik győztek, az inkriminált mondat és az egyedüli kifejezés egyaránt kikerült a határozatból. Döntés született arról is, hogy decemberben újabb SZNT-ülést hívnak össze, Nagy Pál és a gyergyóiak egy sor határozattervezetet kívántak erre előterjeszteni, ám ezen a ponton elszabadultak az indulatok, személyeskedővé éleződött a vita arról, mi a testület és mi az ÁB feladata, kik a tettek emberei és a cselekvés akadályozói.
Az igen szép ünnepséggel indított ülés nagyon rossz hangulatban zárult, többen a házigazdákat okolták, hogy erőszakosságukkal sikerült ellentétet szítaniuk, s akadtak olyanok is, akik megfogalmazták, ilyen körülmények között többet nem vesznek részt a munkában, nem utaznak sok tíz, száz kilométert azért, hogy cirkuszban legyen részük.
