A mostani magyarországi ellenzék és a nyugati magyar diaszpóra körében nagy port kavart a kormány ama döntése, hogy költségvetési takarékoskodás ürügyén és a drasztikus nadrágszíjszorítás jegyében a magyar gazdasági és kulturális életben fontos szerepet vállaló konzulátusokat is bezárja, mint amilyen például a sydneyi Ausztráliában, vagy a torontói Kanadában.
A mai magyar bel- és külpolitikai viszonyokra jellemző, hogy Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke sydneyi látogatása során a tiszteletére adott fogadáson mintegy másfél száz meghívott előtt mondott beszédében utalt arra, hogy ausztráliai látogatását megelőzően Orbán Viktor kijelentette, ,,ha ők nyerik meg a választásokat, egészen biztos, vissza fogják állítani a sydneyi főkonzulátust. Hiszen minden olyan helyen, ahol jelentős számú magyar él, nekünk kötelességünk fenntartani az állami képviseletet, amely kapcsolatot, szervezeti központot jelent, és amit egyszerűen nem adhatunk fel. Ez vonatkozik Torontóra, Sydneyre és még néhány olyan helyre, ahol nekünk jelen kell lennünk, ahogy én itt most jelen vagyok, addig is. Tudom, hogy már hozzák a kulcsot, hogy becsukják a főkonzulátust. Nagy kár, felesleges pénzkidobás, kénytelen vagyok ezt mondani. (…) Ne keseredjenek el a csukott ajtót látva, mert az ki fog újra nyílni" — fogalmazott a külhoni magyarok előtt is egyre népszerűbb köztársasági elnök, aki minden nemzeti ünnepen a Kárpát-medence más-más országában jelenik meg, amennyiben ezt hagyják — utalt a révkomáromi Szent István-szobor felavatása kapcsán kipattant diplomáciai incidensre.
Ennek az elnöki programnak a jegyében fogant az a látogatássorozat is, amely erdélyi útjait jellemezte, köztük az emlékezetes nyergestetőit, majd a háromszékit, ojtozit és sósmezőit is.
Ezek az utak a külhoni magyarság összetartásának szándéka, a kettős állampolgárság megadásának bukása miatt felhalmozódott sérelmek enyhítése mellett ki nem mondva ugyan, de azt a mindenki számára érthető üzenetet is hordozták-hordozzák, hogy a köztársasági elnök nem szívesen ünnepelteti magát mindenféle kókler kormány honi nagyjaival, mint amilyen a például a táncos Gyurcsányé volt.
Ez az üzenet most az új-zélandi és ausztráliai elnöki látogatás során nyíltan is megfogalmazódott.
Ausztráliában egyébként százezres, szellemi teljesítményét tekintve is jelentős magyar közösség él, melynek a Kárpát-medence magyarsága felé visszasugárzó hatása a nagy távolság ellenére számottevő. Gondoljunk csak a jelentős magyar ügyeket képviselő, a magyar nemzettudatot erősítő Magyar Élet című lapra, Csapó Endre főszerkesztőnek és elvbarátainak, az ausztráliai sugárzott média folyamatos véleményformáló jelenlétére köztünk.
Sólyom Lászlónak a sydneyi főkonzulátus megmentése kapcsán kifejtett álláspontja jól tükrözi a mostani és az ezt megelőző magyarországi politikai, gazdasági és szociális bomlásfolyamatot, amely az egyre inkább összezsugorodó vagy eltűnő kormánypártokra jellemző, ami ahhoz hasonlatos, mint amikor a csapdába esett róka túlélésének reményében saját lábát lerágja.
A konzulátusok megszüntetése, a tiszteletbeli konzulok szélnek eresztése a csapdába esett róka tipikus esete.
Azzal a különbséggel, hogy a csapdát a róka készítette és a ravaszdi is helyezte el a csapán.
