Újabb és újabb haladékok, határidők borzolták a kedélyeket, aztán nem történt semmi. Este ugyanott voltunk, mint egy nappal korábban: az SZDP nem engedi leváltani miniszterét, inkább távozik a kormányból, a D-LP ragaszkodik korábbi döntéséhez. Traian Băsescu pedig eljátszotta a pártok fölötti békéltető szerepét, megpróbálta elhitetni a közvéleménnyel, számára csak az ország nyugalma fontos, jóságos tanító bácsiként küldte békülni az engedetlen nebulókat.

Nem hinnők, hogy akad bárki, aki komolyan vette az államelnök szerepjátékát. Átlátszó próbálkozás, hisz régóta köztudott, Emil Boc levegőt venni sem mer engedélye nélkül, nemhogy ilyen jelentőségű lépést tenni. Jól átgondolt forgatókönyv szerint, előre eltervezetten zajlanak az események, és az SZDP, hogy elfogadhatóan kerüljön ki a csatából, kénytelen volt beletörődni az áldozat szerepébe, az államelnök és pártja démonizálásával próbálnak szikrányi szimpátiát nyerni. A demokrata-liberálisok arroganciája jelzi magabiztosságukat, szemrebbenés nélkül szajkózzák a korábban kiötlött, nyilvánvalóan nevetséges érveket.

S hogyan tovább? Ma, legkésőbb holnap kimondatik a kormánykoalíció vége. Az SZDP ellenzékbe vonul, a D-LP pedig ideiglenes vagy kisebbségi kormányként folytatja mandátumát. Igen keresetté vált az RMDSZ, és bár a szövetség vezetői egyre-másra hangoztatják, a választások előtt nem lépnek kormányra, azért hozzáfűzik, az ország stabilitása érdekében hajlandóak egyelőre kívülről támogatni egy új kabinetet. A november-decemberi voksolást követően természetesen készek részesei lenni a majdani hatalomnak. Régóta egyértelmű, az RMDSZ elöljáróinak nem tetszik az ellenzéki szerep, igencsak visszavágynak a zsírosbödönhöz. Többször leszögezték ugyan, hogy nem bármi áron kívánják a kormányzati pozíciót, ám esetleges feltételeikről eddig nem sokat hallottunk. Tegnap Korodi Attila, egykori miniszter fogalmazta meg az RMDSZ „követeléseit": csak akkor lépnek koalícióra, ha az új program szavatolja Románia modernizációját és a közösségek egyforma fejlődését. Ez a ködös fogalmazás nem látszik tükrözni a romániai magyarság legfontosabb igényeit: az autonómiát, a magyar állami egyetemet stb... Úgy tűnik, olyan nagy a hatalom vonzása, hogy néhány bársonyszékért, zsíros állásért, pár beruházásért ismét feláldozzák az igazán jelentős követeléseket. S közben önmagukat is, hisz Traian Băsescu és pártja nem első alkalommal bizonyította, könnyen használ fel, majd tipor el bárkit, ha érdeke azt kívánja.