Lám, huszonkét évvel ezelőtt a csernobili atomerőmű szakemberei sem gondolták, hogy a ,,pokolgép" kiszaladhat kezeik közül. És megtörtént! Ez volt az első figyelmeztetés. Akkor az energia ,,ördöge" vigyorgott szembe az emberiséggel. A tavalyi katasztrófát ezúttal a pénz ördögével űzött ,,társasjáték" okozta. Ebbe a hiperkritikus pénzvilágba próbálunk most betekintést nyújtani egy ún. hátsó kiskapu ,,kulcslyukán" keresztül.

Kb. huszonöt évvel ezelőtt a nemzetközi fizika olimpiákon egy bukaresti ifjú több rendben is első díjat aratott rendhagyóan merész, zseniális megoldásaival. Érettségi után ezáltal lehetősége nyílt Amerika legrangosabb egyetemén folytatni tanulmányait, ahol doktori titulust, sőt, állást is szerzett. Tézisében, mely szakmai berkekben hatalmas vitákat kavart, a hiperkritikus rendszerek dinamikáját boncolgatta. Azt hihetnénk, hogy ez a mesebeli boldogság (Happy End) állapota. Csakhogy! Az ,,amcsi" hatalom — miközben könyvtárat, műszereket... mindent megad az értelmiségi elit számára — elvárja tőle, hogy önmegtartóztató, igénytelen, ,,szerzetesi" életet éljen. Magyarán gyengén fizetett karrier a tudósszakma. Ifjú hősünk szüleinek írt leveleiben több rendben elpanaszolta a felháborító élettapasztalatot, miszerint mindent, ami az emberiség haladását szolgálja, ők csinálnak, s eközben a tanulatlanok, a kalandorok... a szélhámosok gazdagodnak. Rövidesen egy türelmetlen mozdulattal pályát változtatott. Önéletrajzának láttán a Lehman Brothers (!) két kézzel kapott utána. Így lett ifjú hősünkből rendszerkutató analista, mégpedig a világ egyik leghatalmasabb pénzintézeténél. Gondolhatnánk, hogy ezzel végre elérkezett a boldogság áhított mezejére, ahol kutatómunkáért mesébe illő fizetést is kaphat.

Nos, az ifjú tudós — vadonatúj munkakörében — rövidesen felismerte doktori tézisének alanyát, a maga pénzügyi-globális valóságában immár félelmetes HIPERKRITIKUS RENDSZERT. Már első elemzéseiben jelezte is feletteseinek, hogy itt... ott... amott rizikófaktorok vannak. Azok mosolyogva legyintettek: — ejnye, Mister XY, ne legyen katasztrofista! Így teltek az esztendők. Utolsó analíziseiben, kb. hét év múltán már ún. ,,nemlineáris oszcillációkról" tett jelentést és javaslatot is a sürgős beavatkozásra. (Ilyenkor irreverzibilis folyamatok lépnek működésbe. A bank ekkor már kb. 500 milliárd dolláros ,,passzívumban" navigált, mint a néhai Titanic a végzetes jéghegy felé.) Főnökei ekkor már nem mosolyogtak, de megnyugtatták: a Lehman Brothers 1850 óta fennáll, az 1929-es világválságot is túlélte, képtelenség hogy a kliensek belé fektetett bizalma meginogjon.

Mindezek hallatán történetünk hőse határozott mozdulattal beadta felmondását. A csalódott tudóst, aki azóta már nem is olyan ifjú, most — Amerikában — elérni képtelenség. Édesapjától, ki itthon él (nyugalmazott kutatóprofesszor), a minap elektronikus levélben a következőt sikerült megtudnom. Idézem: — fiam egy évvel a csőd előtt otthagyta ezt az intézményt, és elszegődött egy kisebb céghez. De így is félelmetesen nagy lett a vesztesége, ugyanis tízévi Lehman-tevékenysége alatt fizetését részben részvények formájában kapta, ami mind odaveszett. De ahogyan a néhai magyar irodalom- és nyelvtanárom mondta vala: ,,fiúk, fő az egészség és az egyenes testtartás". Ezzel a filozófiával nyugtattam fiamat is, ki az elején összeomlott lelkileg, de azóta — Istennek hála — sikeresen kilábalt, és ,,ad acta" tette a történteket, következményeivel együtt.

Tehát: a világ legrangosabb pénzintézetében részvények formájában történt a fizetés. Magyarán valamiféle ,,lutricédulákkal"! (Nekünk Romániában erről őseink elkobzott vagyonáért ,,kártérítésként" kapott részvényeink juthatnak eszünkbe, továbbá Becali sikere és a nagyvárosi parkolókban tolongó, ablakmosásból tengődő utcagyermekek nyomorúsága.)

Talán ebben a mozzanatban tetten érhető a világméretű katasztrófa egyik lehetséges oka, a többi, egyelőre még felderítetlen, avagy az örökre homályban maradásra ítéltek közül. Az amerikai stílusú globalizáció egy modern kori, rendkívül bonyolult nemzetközi-társadalmi munkamegosztás közepette hazárdjáték eszközévé züllesztette le a PÉNZT, melynek alapjában értékközvetítő-értékfelügyelőnek kellene lennie. Ez a szerencsejáték-függőség — mint kórisme — az emberiség uralkodó virtusává vált.

A Reuters, a BBC, France Presse, MTI stb. nagyszerű elemzőinek cikkeiben örömmel üdvözölhetjük az egybehangzó véleményt, miszerint ez az út járhatatlanná vált. Marx szakállas bölcsességéről sokan próbálják letakarítani a port, de ez háborús konfliktusokhoz vezethet. Egyben biztosak lehetünk: az új pénzügyi világrend többpólusú lesz. A szorgalmas, fegyelmezett nemzetek már sikeresen ,,homorítottak", ismét élvonalba törekednek. Félő, hogy mi legjobb esetben ablakpucoló gyermekek lehetünk majd az Új Világrend parkolóiban, útkereszteződéseiben. Ez a státus pedig már arra sem elegendő, hogy egészségünket és az emberhez illő egyenes testtartást biztosítsa, melyről a néhai kolozsvári tanár úr beszélt.