A névadók annak idején nem lapozták fel a város történetét, beleértve ipari és sporttörténetét, mert ha azt teszik, akkor tudták volna, hogy az utca alján állt a ház, melyben a két világháború közötti legendás hírű maratoni futónk, Gáll Lajos szabóműhelye működött. Futónk minden bizonnyal nagyon sokszor felkapaszkodott a hegyen, hogy kint, a mezőn fusson egyet, mert imádott pázsiton futni. Ezzel szemben az utca jelenlegi névadója aligha járt abban az utcában, azon a kapaszkodón...
Hogy ki volt Gáll Lajos? Csíkdánfalván született, Brassó színeiben versenyzett, Sepsiszentgyörgyön élt, dolgozott, Korondon hunyt el, és Sepsiszentgyörgyön alussza örök álmát.
Hosszútávfutóként került be az atlétika történetébe, de ,,az alacsony, tömzsi, rokonszenves fiatalember — ahogy egy korabeli riport jellemzi — kiválóan síelt, nagyszerűn futballozott. Magáról nem szívesen beszélt, annál többet viszont a nyers kosztról, hiszen bátyja, Joachim vallomása szerint vegetáriánus volt, rengeteg gyümölcsöt fogyasztott, és csak úgy, a maga mulatságára futotta a kilométereket... Sohasem a betonúton szaladt (mert már volt akkor is ilyen), mindig a pázsitot kereste." 1932-ben 3 óra 24:41 perces idővel nyerte a maratoni futás Balkán-bajnoki címét. Két évvel később megismételte címnyerését, de úgy, hogy tizenhat perccel megjavította idejét. Az országos bajnokságon még javított egy nagyot idején, és 2 óra 50 perc alatt tette meg a 42,195 km-es maratoni távot. Nem csoda, csak természetes, hogy Európa-szerte ismerték, jegyezték eredményét, és az is természetes, hogy Románia nevezte az 1936-os berlini olimpiára. A Brassói Lapok 1936. július 6-i száma erről így ír: ,,Mint ismeretes, a Román Atlétikai Szövetség a berlini olimpiai versenyek maratoni számára nevezte legeredményesebb atlétáját, a sok nemzetközi sikert elért Gáll Lajost is. Gáll egész nyáron át lelkiismeretesen készült élete legnagyobb versenyére..." Két hónappal később ezt olvasni a Brassói Lapokban: „56 versenyző indult, eleinte Zabala (argentin) vezetett, majd visszaesett, és a japán Son győzött 2 óra 29 perc 11,2 másodperc olimpiai rekorddal. Gáll szépen szerepelt: 20., ami a nagy versenyen jó eredményt jelent."
Pályafutása nem volt zökkenőmentes, gyakran szembe kellett néznie a gáncsoskodókkal, az akkori sportvezetés nemtörődömségével. Egyszer keserűen meg is jegyezte: ,,Nem akarok a görög atléták példájára célozni, ahol az állam hónapokon át treníroztatja a futókat, hiszen köztudomású, hogy én az útiköltségen és a legszorosabb ellátásomon kívül soha semmit nem kaptam..."
Gáll Lajos fiatalon, 44 évesen Korondon halt meg, a háború áldozata lett. Testét később Sepsiszentgyörgyre hozták, és a Vártemplom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Emlékét a sírhant és a róla elnevezett futókör őrzi.
És miért ne őrizhetné az az utca is, melynek sarkán szabóműhelye állt: Ez a tisztelet megilleti. Itt élt, itt dolgozott, innen ment versenyekre, a versenyek után nem Csíkdánfalvára, nem Brassóba, hanem ide tért vissza. Emlékeztetőül: ő maga mondta, az útiköltségen és a legszorosabb ellátásán kívül soha semmit nem kapott... Törlesszük hát tartozásunkat, hadd őrizze ez az utca a nevét. Hogy Andrei Şaguna — aki soha nem járt Sepsiszentgyörgyön — se maradjon ki a névadók sorából, nevét hadd viselje például az az utca, melyben a város első román iskoláját építették.
