— Ha az itteni ifi játékosok nem fejlődnek, nincs játéktapasztalatuk, akkor a későbbiekben honnan lesz a városnak, a Sepsi BC-nek kosarasa? — teszi fel a kérdést az amerikai edző, aki 1972-ben született, s játékosként hazája mellett megfordult Japánban, Ausztriában, Németországban, illetve Svájcban, trénerként többéves tapasztalata van férficsapatok irányításában, de segédedzőként megfordult már a WNBA-ben, valamint az amerikai egyetemi bajnokságban. Tehát nem a 37 éves szakember találta ki a spanyolviaszt, elképzelése, hogy komoly hangsúlyt kell fektetni a fiatal játékosok promoválására, ésszerű gondolatnak tűnik, mivel mostanság a hazai női kosaras mezőny felpumpálódott többé-kevésbé jó idegenlégiósokkal. Tudjuk, hogy jelen pillanatban nem lehet elképzelni a hazai pontvadászatban és a nemzetközi kupasorozatban való szereplést külföldi játékosok nélkül, de az is elképzelhetetlen, hogy sok együttes egyáltalán nem foglalkozik az utánpótlás-neveléssel. Miért költeni több tízezer, százezer eurót idegenekre, hogy ha saját kosárlabda-iskolánk is tud majdnem olyan jó vagy éppen ugyanolyan jó játékosokat ,,termelni", mint a tucatjával érkező idegenlégiósok? Ezen elképzelés szerint került be a Sepsi BC játékoskeretébe Csillag Angéla, Kerekes Izabella, Kisgyörgy Tünde, Miska Brigitta, Szőcs Emőke és Veres Kinga, akik Vass Ildikóval, Sándor Emőkével, Bordás Noémivel, Nagy Ildikóval, Florina Diaconuval, Kristen Rasmussennel, Irina Borssal és Cristina Ciocannal alkotják az új megyeszékhelyi csapatot. A felsorolásból szándékosan maradt ki a jamaicai születésű Vanessa Gidden, aki többhetes késés után sem csatlakozott még a zöld-fehér alakulathoz. Egy szó, mint száz, ezek azok a lányok, akikért idén is szurkolhatunk, akikben továbbra is bízzunk, hogy idén szintén ott lesznek a bajnoki döntőben, a Román Kupa fináléjában, valamint jól szerepelnek az Európa-kupában. De most lássuk, miként nyilatkozik a városról, a csapatról, a játékosairól és célkitűzéseiről a Sepsi BC edzője, Stacey Nolan.
— Kezdjük egypár egyszerű kérdéssel. Hogyan érzed magad Sepsiszentgyörgyön?
— Nagyon jól érzem magam itt. Az emberek nagyon kedvesek hozzám. Látom, hogy Szentgyörgy egy növekvőben lévő város, és nagyon örvendek, hogy itt lehetek!
— Amerikai lévén, gondolom, a nagyvárosokhoz vagy szokva. Mi tetszik a ,,kis" városunkban és az itt élő emberekben?
— Mostanáig nem volt alkalmam kisvárosban élni. Én úgy gondolom, hogy itt jobb, mint egy nagyvárosban. Én egy egyszerű ember vagyok, itt minden a közelemben van, és így minden könnyebb nekem. Nem kell sokat autózni például. Los Angelesben az üzletig is autóval kell menned, mert annyira messze van a házadtól. Itt elsétálhatok az üzletig, és ez számomra kényelmesebb! Még egyszer ki kell hangsúlyoznom, az itt élő emberek nagyok kedvesek hozzám, és én ezt nagyon szeretem.
— Most akkor térjünk át a kosárlabdára. Két hét múlva rajtol az új idény, hogy mennek az edzések?
— Eddig minden a legnagyobb rendben van. Összességében elégedett vagyok a lányokkal és a kifejtett munkájukkal. Mindenki keményen dolgozik, és elégedett vagyok a csapat hozzáállásával is, hiszen nem mindegy, miként készülünk, edzünk az új bajnokságra. Úgy gondolom, hogy köztem és a játékosok között jól működik a kommunikáció, és nyugodtan kijelenthetem, hogy ezeket a játékosokat senkiért sem cserélném el. Még egyszer elmondom, hogy elégedett vagyok a lányokkal, még az ifjúsági kosarasokkal is. Sokat kell még dolgozniuk az ifiknek, de mindent meg lehet oldani. Ők még ,,éhesek", és pont erre van szükségem, szükségünk. De azt is elmondhatom, hogy a csapat többi tagja is ,,éhes", fejlődni, nyerni szeretnének, és ez egy nagyon jó dolog.
— Észrevettem, hogy az eddigiekhez képest a csapatnak több ifjúsági játékosa van. Miért?
— A szentgyörgyi csapat jövője az ifjúsági játékosokban rejlik. Ha az itteni ifi játékosok nem fejlődnek, nincs játéktapasztalatuk, akkor a későbbiekben honnan lesz a városnak, a Sepsi BC-nek kosarasa? Nekem és a csapatnak is fontos kell hogy legyen az utánpótlás-nevelés, és továbbá fontos az is, hogy az ifi játékos tudjon kosarazni. Én mindig is így edzettem, mindig is nagy hangsúlyt fektettem a fiatal és tehetséges játékosok promoválására, s ezen most sem fogok változtatni. Ha egy mérkőzésen úgy érzem, hogy játszhatnak az ifi játékosok, akkor pályára küldöm őket.
— A jelen pillanatban a Sepsi BC-nek szüksége van még játékosokra?
— Lehet... Talán segítene a csapaton, ha lenne még egy fiatal és tehetséges játékszervezőnk, aki Diaconu mellett tudna játszani. Továbbá még várjuk Vanessa Giddent...
— Ha már Vanessát említetted, mi van vele? Jön vagy sem?
— Annyit mondhatok, hogy nagyon frusztrált vagyok a kialakult helyzet miatt! Nem vagyok boldog a jelenlegi helyzettel.
— Ha nem érkezik meg Vanessa, akkor más játékost kell keresni?
— Igen, így van. De még egyszer hangsúlyozom, frusztrált vagyok a mostani helyzetünk miatt.
— Miben lett új a Sepsi BC, amióta te edzed a csapatot?
— Én csak abból tudtam, tudok kiindulni, amit hallottam. Nem ismertem a csapat korábbi edzőjét, de úgy értettem, hogy nem sokat foglalkozott a fiatal játékosokkal, néha kemény és türelmetlen volt a tanítványaival. Ennek ellenére a Sepsi BC ott volt a bajnoki döntőben, így azt kell mondanom, működtek az egykori edző elképzelései, ötletei. Én másképpen edzek. Én türelmesebb vagyok a játékosokkal, szeretném, ha a fiatal játékosaink fejlődnének, és azt is szeretném látni, hogy a lányok mosollyal az arcukon kosaraznak, hiszen ez a legfontosabb. A kosárlabda egy játék, nem a való világ. Bármilyen játékot játszol, legyen az labdarúgás, monopoli vagy éppen egy számítógépes játék, mindig jól kell érezned magad, mindig szórakoznod kell, és nem utolsósorban mosolyognod kell. A játék örömet kell hogy szerezzen! Ez a dolgok lényege! Ezek a lányok azért kosaraznak, mert szeretik ezt a játékot, és amikor a pályán vannak, mindig jól akarják érezni magukat. Amikor én játékos voltam, számomra mindig is nagy öröm volt a kosárlabdázás. Ezt a mentalitást próbálom, szeretném átadni nekik. Ezzel együtt nem akarunk kedvesek lenni a többi csapathoz, s amikor pályán megmérkőzünk valakivel, érezniük kell, hogy nehezen nyerhetnek ellenünk, mivel mi keményen, fizikálisan fogunk játszani, de mindezt szórakozva tesszük majd.
— Mi a véleményed a bajnokságban szereplő többi csapatról? Ki lesz a legkeményebb ellenfelünk?
— Úgy gondolom, hogy egyetlenegy csapatot sem szabad lenézni, még az újonc Brassót sem. Minden együttes ellen a legjobbat kell nyújtanunk, a legjobb játékunkkal kell előrukkolnunk. Az összes csapat ellen, az egész mérkőzésre külön-külön fel kell készülni, s miután túljutottunk egy együttesen, csak azután jöhet a következő. Úgy gondolom, hogy Szatmárnémeti, Târgovişte, Arad lehet kemény ellenfelünk, de minden csapat legyőzhető!
— Beszéljünk egy keveset az Európa-kupáról. Kemény csoportban vagyunk?
— Azt kell mondanom, hogy igen. Izraelben nagyon jó kosárlabdát játszanak, a bolgároknál is sokat fejlődött a kosárlabdasport, az oroszokról pedig nem is kell mondanom semmit. Nagyon kemény csoportban vagyunk, de újra hangsúlyozom, hogy minden csapat verhető. Ahhoz, hogy valaki ellenünk nyerjen, a saját játékunkon kell hogy legyőzzön. Ez nagyon fontos! Ahhoz, hogy ezen a szinten, az Európa-kupában eredményes legyél, kell hogy legyen egy nagyon alaposan kidolgozott stratégiád és egy remek játékterved. Mindenki ellen keményen kell játszanunk, a csak ránk jellemző játékkal kell előállnunk, és így mindenkinek nehéz lesz legyőznie a Sepsi BC-t.
— Milyen esélyünk van arra, hogy továbbjussunk ebből a csoportból?
— Ez nagyon jó kérdés... Sohasem szerettem azzal előhozakodni, hogy egyik csapat gyengébb, a másik meg erősebb. Én soha nem voltam olyan edző, aki lenézi az ellenfél együttesét. Minden potenciális ellenfelet komolyan veszek, még a szerda esti Brassói Galaktikát is komolyan vettem. Ha a pályán a saját elképzeléseinket tudjuk gyakorlatba ültetni, és jól játszunk, akkor nem kell aggódnunk semmiért. Úgy érzem, hogy mielőtt elrajtolna az Európa-kupa, lesz már hét-nyolc olyan játékos, akire igazából támaszkodhatunk, továbbá lesz két-három ifjúsági játékos is, akit pályára küldhetek. Addigra kialakul a saját játékstílusunk, a támadás, a védelem, és nem fogjuk olcsón adni bőrünket. Harcolni fogunk minden meccsen, legyen az román bajnoki vagy éppen nemzetközi mérkőzés. Egy győztes mentalitásával kell hogy rendelkezzen ez a csapat, hiszen a sport erről is szól. Az okos csapatoknak, a bajnokcsapatoknak mindig megvan a saját egyéniségük, a saját játéktervük, amit bevetnek a más alakulatok ellen, és mindig megpróbálják ellenfeleiket rákényszeríteni arra, hogy az ő elképzelésük szerint játsszanak. Ez nagyon fontos. Nem nyerhetsz úgy meg egy bajnokságot, hogy minden mérkőzésen úgy lépsz pályára, hogy az ellenfél játékát játszod. Így nem lehet nyerni.
— Mi a csapat és a te célkitűzésed erre az idényre?
— Nem azért vagyok itt, hogy ne próbáljam megnyerni a bajnokságot! Idén is szeretnénk döntősök lenni. Sajnos, tudom, hogy nem ugorhatunk egyből a fináléba, így csapatról csapatra, meccsről meccsre, negyedről negyedre, percről perce, másodpercről másodpercre kell beverekednünk magunkat a döntőbe. Szét kell zúznunk a többi csapatot, ki kell mozdítanunk őket a kényelmi zónájukból azért, hogy mérkőzést nyerjünk. Ha tudjuk ezt csinálni több hónapon át, akkor megérdemeljük, hogy újra a döntőben legyünk.
— Bemutatkozott az új Sepsi BC a saját közönsége előtt. Milyennek találod a szurkolótáborunkat?
— Nagyon jók a szurkolók. Jó volt látni, hogy egy ilyen kisváros, mint Szentgyörgy, mennyire tudja támogatni a kosárlabdacsapatát, a lányok pedig szeretik ezt. Én mint edző is szeretem, és arra kérem a szurkolóinkat, hogy minden meccsünkre jöjjenek el, akkora zajt csapjanak, amekkorát éppen szeretnek, tegyék pokollá a másik csapat életét. Szép volt, jó volt látni és hallani mindezt, hiszen a kosárlabdában a szurkolók a hatodik ember a pályán. Úgy érzem, hogy nekünk van a legjobb hatodik emberünk.
Kérdezett: Tibodi Ferenc
