Az a város, melynek labdarúgása adott egy sokszoros válogatott labdarúgót, Selymes VI. Tibort, adott egy A-osztályos és NB I-es kapust, Polgár Lászlót, egy A-osztályos hátvédet, Gáll Józsit, egy A-osztályos csatárt, Elek Róbertet, a B-osztályos Sepsiszentgyörgyi együttest erősítette Antal Bélával, Szabó Lászlóval, a már említett Polgár Lászlóval...
ma eljutott a honi labdarúgás — felülről lefelé számítva — negyedik szintjére, s annak is a peremére, abba a szégyenteljes helyzetbe, hogy a sportlétesítmények alkalmazottjának, Nagy Józsefnek kelljen zsebbe nyúlnia, hogy fedezze a KSE baróti kiszállásának szállítási költségeit.
Ismerem a gyerekeket, tudom, imádnak focizni — így József —, s nagyon sajnáltam volna, ha nem tudnak megjelenni a Barót elleni örökrangadón. Ezért segítettem a csapaton.
Hadd ne kommentáljuk a történteket. Ki-ki a maga mércéjével, ítélőképességével értékelje az esetet. Azért ennyi mégiscsak engedtessék meg, félig-meddig idézve egy dalt: Hát ide jutott a mi nagy szerelmünk, a KSE, ide jutott a lokálpatriotizmusáról híres Kézdivásárhely.
Szomorú, nagyon szomorú.
(áros)
