Aradon ma később virrad. A nap látni sem akarja, mit műveltek az ő s Európa, a világ szeme láttára a bécsi, fényes Burg nevében, a magyar szabadság ellen.
Öltek.
Egy taknyoska kis Habsburg ifjonc császár parancsára halomra ölték a legjobbakat Aradon, örök tanulságul, hogy bizony Pesten, sem Fehéregyházán nincs igaza Bécs szerint Petőfinek sem éltében, sem holtában, mert bár alul a víznek árja, a roppant víztömeg — azért a gálya az úr.
Aradon október elején még a hold is később búvik elé. Engedi, ragyogjanak szabadon az égen az ugyancsak megszaporodott magyar csillagok!
Október 6.
A süvölvény Ferenc József, muszka segítséggel, bedeszkázta Magyarország fölött a csillagokkal megszórt eget. A balkézről született császári fattyadék Haynau készséggel végezte a hóhéri munkát.
Ők odafenn a Várakban, a Burgban nem kérdezték, milyen nemzetiségű volt a vértanú tábornok, és hogy a kivégzésre ítélt miniszterelnök Batthyányi gróf volt-e vagy paraszt: jel, fekete földi jel mutatkozott, még hallatszott a szó az egyszemélyes ellenfél felől: HAZÁM, aztán magához vette a halált.
Egy-egy csillaggal több az októberi égen. És ment sietve a tizennegyedik, Kazinczy Lajos — egész tábor. Ferenc József megmutatta az átkozott Szent Szövetségnek, hogy ő valóban hű a Habsburg családhoz és a halálhoz.
Sokan menekülhettek volna — nem tették.
Kérhettek volna kegyelmet — nem kérték.
Fogy a nemzet, szaporodnak égi magasban a csillagok. Késő ősszel, késő ősszel jaj de nehéz fölnézni a csillagokra — sóhajtotta hóharmatosan Ady Endre.
Nézzük hát csillagfénynél a piros hátú földi mérgesgombaként szaporodó magyar-féle pártokat, gondoljunk szomorúan a hiábavalóságba belétaposott, szellemükben égre futó bátrakra. Egy sem bírta mondani, hogy éljen a király.
Hányszor állott dermedt sorfalat a magyarság a saját sírja mellett... Hány álmagyar rakatta ki ötágú vagy hatágú csillaggal dúsan a palotái falát...
Hány hitvány császárocska mögé sorakoztak föl magyarjaink közül tányér lencséért, harminc ezüstpénzért!
S ma is!
Október elején később kél a nap, a hold is bújdákolva jár a bedeszkázott égen. Aradon világ van, kelettől nyugatig: ránk, belénk néznek a hősök szakadatlan a vizsla fényeknél a Szeret vizétől Sopronig, Pozsonytól Ürményig. A Sors ezt a teret szánta nekünk.
