Elvetélt a koalíció. Már a kezdet kezdetén voltak, akik azt mondták, hogy ez érdekházasság, mert nem igazán szeretik egymást. Az érdekes az volt, hogy az osztozkodás nem a (vad)házasság végén, hanem az elején elkezdődött. Akkor elosztották egymás között a különféle minisztériumokat, székeket, beosztásokat. Mindig is lehetett gyanítani, hogy valami bűzlik ebben a kényszerházasságban. Lehet, hogy izzadságszag volt a kormányban? Az biztos, nem abba izzadtak bele, hogy előbbre taszítsák az ország szekerét! Végül kiderült, hogy lábszaguk volt, mert egyszer csak az elnök felszólította a kormánypártok tagjait, hogy tegyék hideg vízbe a lábukat, ami — mint ismeretes — legjobb lábizzadás ellen. Ez kellemetlen, ezért senki nem vállalta. Inkább elváltak. Nagy baj, mert a kormánynak rengeteg dolga volt eddig is. Annyi idő sincs, hogy a fél kormány összehozzon a román és magyar kormány között egy közös ülést. Ilyen futó kalandokra nincs most idő, mikor egy hosszabb távú kapcsolatra vágynak. Közben a miniszterekre nagy feladatok várnak. Nem volt elég bajuk eddig is, most kétszer annyi lesz. Meg lehetünk elégedve, mert a maradék kormány máris teljes mellbedobással dolgozik. Az ország felében már leváltották a szocialista prefektusokat és alprefektusokat. De a munka dandárja még hátra: a decentralizált intézmények igazgatóinak kicserélése. A miniszterelnök eddig is nyakig volt a munkában, ki sem látszott a kormányzásból, most ráadásul a tanügyi tárcát is magkapta. Szervezheti a tanügyiek sztrájkjait. A közlekedési miniszter irányítja a mezőgazdasági minisztériumot is. Mivel minden második napra esik egy vasúti szerencsétlenség, és azt meg kell látogatnia, ne reménykedjen senki, hogy elhívhatja napszámra pityókát szedni. Elena Udreának is lesz elég gondja megszervezni a választási turizmust, ennek ellenére rábízták még a környezetvédelmet is. A gazdasági miniszter az egészségüggyel is foglalkozik. Ha működik a gazdaság, akkor lesz pénz gyógyszerre. A pénzügyminiszter viszi a munkaügyet is. Legalább annak ad pénzt, aki dolgozik. És így tovább... Fontos a minisztériumok kollaborálása. A turisztikai miniszter intézi a választási turizmust, a pénzügyminiszter adja rá a pénzt, a közlekedési miniszter adja a buszokat, a választók meg megválasztják Traian Băsescut elnöknek. Fog ez menni! Az igaz, nem a legjobbkor jött ez a sok pluszmunka a minisztereknek. Pont most, ősszel, mikor otthon az asszonynak is kellett volna segíteniük az őszi eltevésekben. Huszonnégy órából huszonötöt fognak dolgozni úgy, hogy egy órával hamarabb felkelnek? Vagy egyik váltásban feketén fognak aktiválni? A munkaügyi miniszter fogja ellenőrizni, nehogy túlórázzanak? Tizenkettőt huszonnéggyel, vagy miként alakul a munkaprogramjuk? Bár egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Hát még két titkárnőt?