A meteorraj a Halley-üstökösből származik, vagyis amikor egy Orionida-meteor ég el a légkörben, valójában a Halley-üstökös egy darabját látjuk megsemmisülni. A raj tavaszi párja a májusi Éta Aquaridák, az üstökös pályája ugyanis kétszer is metszi a földpályát. Hivatalosan 1839-ben fedezte fel a meteorrajt Edward C. Herrick, de csak egy 1911-es tanulmány vetette fel az Éta Aquaridákkal való kapcsolatát. Mivel a Halley-üstökös retrográd irányba kering, a meteorokat is ,,szemből kapjuk, így légkörbe érkezési sebességük igen nagy, átlagosan 66 kilométer másodpercenként. (Retrográd keringési és forgási irány, amely — ha a Föld északi pólusa felől viszonyítunk — az óramutató járásával megegyezik. A retrográd mozgás a Naprendszer legtöbb égitestének mozgásirányával ellentétes.)

Az észlelési maximum október 21-én lesz, ami a számítások szerint az átlagosnál erősebbnek ígérkezik, de a környező éjszakákon is szép ,,csillaghullásban" lehet majd gyönyörködni, a megfigyelésre az éjfél utáni órák a legalkalmasabbak — olvasható az MCSE hírportálján. A honlap szerint október első felében mind a hét nagybolygó — a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz lesz egyszerre megfigyelhető az égbolton. További érdekesség, hogy október 30-án este több mint másfél órán át a Jupiter két holdjának — az Io és a Ganymedes — árnyékát is megfigyelhetjük a bolygó korongján. A korán kelőket a Titán, a Szaturnusz holdja jutalmazza ,,érdekes fogyatkozásaival". ,,Harminc éve nem fordult elő, hogy hazánkból megfigyelhetők legyenek a Titan fogyatkozásai, hiszen 1995-ben minden esemény nappalra esett. Most azonban szerencsénk lesz, így a hajnali égen többféle jelenséget is megfigyelhetünk" — mutat rá a csillagászati hírportál.