Az elégedetlenségnek számtalan az oka: a fizetések megnyirbálása minden lehetséges módon, az életszínvonal zuhanásszerű romlása, a természet felelőtlen szennyezése, és ezekkel párhuzamosan az ámítás, a korrupció burjánzása, az uszítás, a manipulálás minden téren. A jelenség nem csak társadalmi szinten mutatható ki, hanem az egyének közti kapcsolatokban, a családban, a szűk környezetünkben, mindenütt rombol.

Miközben a bizonytalanság és a vele járó érzések uralják a közhangulatot, a fiatalok is érzik, hogy valami nincs rendjén. A költő így fogalmazott: ,,Huszonnégy éves lettem, s nem én akartam így / nem így akartam én…" Ebben a légkörben pedig felütötte a fejét, és minden kis résbe behatolva, mint penész, szövi hálóját a modern változatú sátánkultusz. Maga a sátán szó, bár divatos, de lehet, nem eléggé találó, inkább a negatív jelenségek, a negatív érzések uralma, az értékek tagadása jellemzi ezt az irányzatot. Szimbólumuk nem az élet, hanem a halál, az elmúlás, az úgyis minden mindegy életérzés. Bármilyen furcsán hangzik, nem más ez a világnézet a dekadens viselkedéssel együtt, mint egyfajta lázadás. Lázadás a bizonytalanság ellen a biztos halál szemszögéből, az építkezés, alkotás ellen a rombolás által, a kitaszítottság ellen a be nem fogadással. Valahogy így fogalmazhatnám meg: ,,Ha te nem szerettél, ha nem nyújtottál biztonságot, reményt, hogy én is értékes emberként éljek, akkor követem a mindent leromboló erő parancsát." Mindez elkülönülésben, bandázásban, drogok, alkohol egyre nagyobb mértékű használatában, vandalizmusban és sok hasonlóban nyilvánul meg.

A megszólítottak pedig mi vagyunk, az egész társadalom: a család, ahová magunkkal visszük a munkahelyi zaklatottságot, a frusztráltságot, a közösség, melyben élünk, és melyben mindenki panaszkodó és reményvesztett, az ország, melyben sorra buknak el az értéket teremtő, felemelő kezdeményezések.

Mindezek ellenére nem maradhatunk passzívak, akkor sem, ha a politikai vezetés nem nyújt megfelelő megoldást, ha mindenki csak elhárítja, s nem felvállalja a felelősséget. A megoldást, mint annyiszor a történelem során, a hit nyújthatja. A hívő embernek hite megerősítésére van szüksége, de annak, aki nem tudja, miben higgyen, elég csak arról beszélnünk, hogy miként győztük le bizonyos esetben nehézségeinket, hogy van kiút, és van értelme a harcnak. Nem a lázadást kell letörnünk, hanem megfordítanunk az irányát.