Október elsején Háromszék újságunk ― szép befejezést adva a jubileumi Benedek Elek-ünnepségnek ― gyönyörű felvételt jelentetett meg a nagy mesemondóról, gyermekek társaságában. Ezért nem csak a szobrászművész, hanem a fotós is díjat érdemel, régen láttam ilyen csodálatos munkát és fényképet. Akár képeslapként is lehetne terjeszteni!

IMRE MAGDOLNA, Kézdivásárhely. Valamikor a kormány elhatározta, hogy tízórait, tejet és kiflit ad a gyermekeknek. Igazán örült neki mindenki. 2007 őszén tíznapos, tavaly már kéthetes késéssel kezdték adni, igaz, akkor egyszerre nagy adagban kapták meg a gyermekek a száraz kiflit és tartós tejet — hadd igyon a család, és prézlit is lehetett készíteni. Erre a tanévre azt találta ki a kormány, hogy a kiflit több vajjal vagy mézzel adja, ne legyen rá gondja a szülőnek. De már ötödik hete megkezdődött az iskola, közeledik a kicsik vakációja, és még mindig nincs állami tízórai... Vajon hova lett, és hol az erre szánt pénz, talán nem tudnak megegyezni, hogy ki húzzon belőle nagyobb hasznot? A tanév elején azt mondták az illetékesek, hogy van pénz, csak keresik, ki süt finomabb kiflit, ki hogyan csomagolja a tejet, nem tudják, almát vagy mézet adjanak — és ha mindez eldől, akkor a diákok utólag megkapják a részüket nagy adagban, csak a házhoz szállítást kell megoldani. A tévéből úgy értesültem, hogy ez csak Háromszéken van így, máshol az első naptól rendesen jár minden.

FERENCZ BÉLA ALBERT, Sepsiszentgyörgy. A lisznyói lakosok számon tartják azt a tíz ártatlan embert, aki 1944 őszén a magyar hadseregben szolgált. Nagy nehezen hazaszállingóztak a front mögül a családjukhoz, de a Maniu-gárdisták a zsandárokkal felkutatták, majd elhurcolták őket azzal az ürüggyel, hogy három hónapos átképzésre kell jelentkezniük. Saját ruhájukban mentek a földvári haláltáborba, de akkor még senki sem tudta, hogy ez végzetes lesz számukra... Vajon a román állam nem tartozik kárpótolni utódaikat? A földvári táborban tömegesen odaveszettekről a történészek deríthetnek ki többet.