Az államelnök nem óhajtja a parlamenti többség által jelölt Klaus Johannist, sem a szakértői kormányt. Miniszterelnök-jelöltje, Lucian Croitoiu, ahogyan az államfő kívánta, jól ért a Nemzetközi Valutaalap nyelvén, tehát Traian Băsescu reményei szerint teljesíttethetné azokat a szigorú feltételeket, melyeket az IMF a kölcsön fejében Romániára kiszabott. De ahhoz a parlamentnek is meg kell szavaznia még. Tegnap viszont a hitelező közölte, addig nem dugja orrát sem ide, míg az országnak felkent kormánya nem lesz. És itt a gubanc. Addig is Băsescu riogat, nincs, miből kifizetni a béreket és nyugdíjakat. Ezt fenyegetésnek is felfoghatjuk, de a megbukott Boc-kormány kritikájának is.
Nézzük, mit is akar a valutaalap, és a Boc-kabinet milyen intézkedéseket tervezett a hitelező ,,kielégítésére". Nos, a Nemzetközi Valutaalap további megszorításokat követel. Nemcsak Romániában, de Kelet- és Közép-Európa országaiban is. Ez elsősorban a költségvetés megnyirbálását, a szociális rendszer további leépítését és elbocsátásokat jelent, ami egyértelműen a munkanélküliség növekedésével jár, tovább növelve az amúgy is érzékelhető szociális feszültségeket. Ahogyan a Die Presse kelet-közép-európai válságkezelésről szóló, elemző írása megállapítja: a régió országai a kiadáscsökkentésekre összpontosítanak, de aligha kerülhetnek ki a válságspirálból újabb adók bevezetése nélkül…
Romániának jelenleg nemcsak kormánya, de költségvetése sincs… A Boc-kormány a valutaalapnak ígéretet tett, hogy év végéig kidolgozza a közalkalmazottak nagyarányú elbocsátásáról szóló jogszabályt, ami a bruttó nemzeti össztermék esetében 0,64 százalékos megtakarítást jelentene 2010-re. Mindez nemcsak a munkanélküliség ugrásszerű növekedését jelentené, hanem a szociális válság elmélyülését, újabb sztrájkokat, tiltakozásokat. Nem folytatjuk a Boc-kabinet fenyegetőnek tűnő megszorító intézkedései felsorolását a kormányügynökségek szerkezeti átalakításától a tulajdonadók módosításáig, s a dohánytermékekre és üzemanyagokra kirótt luxusadókig ― hiszen ez a kormány megbukott, és nem világos, hogy a valutaalap ,,megnyugtatását" szolgáló szigorú megszorító terveit egy esetleges új kabinet magára nézve kötelező érvényűnek tekinti-e, vagy újabb válságkezelő program kidolgozásába fog, ami nagyon könnyen a hitelek befagyasztását jelentheti. S megint és újult erővel hívja fel a figyelmet az ország kiszolgáltatottságára, politikusi felelőtlenségére, az államfő szerepére a kormányválságban. Egy bizonyos, 2010 az eredeti román demokrácia történetének legnehezebb esztendeje lesz, s az elkerülhetetlen nadrágszíjhúzások könnyen a szíj elszakadásához vezethetnek. Az új kormánynak szinte lehetetlen feladatokkal kell megbirkóznia, egyfelől ott a valutaalap a maga követeléseivel, másfelől a kizsarolt és türelmét veszített ország.
