Nyitott volt az újra, szakmai téren állandóan képezte magát. Oszlopos tagja az EMT-nek, és a Firka folyóiratban szakmai közleményei jelentek meg. Munkafüzet társszerzője, melyből szívesen dolgoznak a magyar tagozatok 7. és 8. osztályos tanulói. A 4. osztályosoknak minden évben érdekes kísérletsorozatot mutatott be. Osztályfőnöki tevékenysége is példaszerű, hisz a legapróbb részletekig tudta vezetni a rábízott közösségek problémáit. Fáradhatatlanul szervezte számukra a kirándulásokat, a szórakoztató és egyben szakmai táborokat. A fordulat időszakában elsődleges feladatként tűzte ki a kémia—fizika szakterem létrehozását a gimnáziumi tagozat számára. Amikor ezzel elkészült, figyelme az iskolaszépítés felé irányult. A szakmai kihíváson kívül a magyar iskolák közötti kapcsolatok megerősítését szolgálta és szolgálja két, általa megálmodott és kivitelezett rendezvény, a Vajnár Emese Kémia Emlékverseny (tíz évig tartott) és az Alfa-Fizikusok Versenye (tizennégy éves múltra tekint vissza). Három évvel ezelőtti nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szeretett iskolájától. Óraadó tanárként továbbra is tevékenyen részt vesz az intézmény életében. Önzetlen segítségére, tanácsaira mindig számíthat diák, kolléga, barát.

Nagy Emese

Bálint Ünige

román szakos tanár pályafutása 1964-ben kezdődött. A kolozsvári Pedagógiai Intézet végzettjeként 1971-ben foglalta el a jó nevű vargyasi általános iskola román nyelv és irodalom katedráját, ahol 1990-ig tette, amit tennie kellett. Oktatási szaktermet hoz létre, osztályfőnök, az iskola nevelési életének számon tartott napszámosa. De aktívan kapcsolódik be a község társadalmi életébe is. Legnagyobb elégtétele a tanulók érvényesülése. Az 1990—91-es tanévet a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont román szakos tanáraként kezdi, ahol újra kellett szervezni a oktatást, irányítani a majdnem teljesen helyettes pedagógusok által lefödött román nyelv és irodalom tanítását Erdővidéken. Mindkét kihívásnak eleget tett. A csaknem teljesen magyar etnikumhoz tartozó tanítványain keresztül bizonyította, hogy megfelelő módszerekkel sikerrel lehet román nyelvet és irodalmat tanítani Székelyföld etnikailag igencsak zárt szögletében, Erdővidéken. Önzetlenül nevelt és alkotott, a kollégák, tanulók és szülők elismerésének örvendett. A szakmaszeretet, hivatástudat a tanítványok sikerei, a szülői elismerés mindig feledtette vele a nehézségeket, s biztatást jelentett további munkájához. Mind az iskolai, mind az iskolán kívüli tevékenysége elismerést és köszönetet érdemel.

Dimény János

Domokos Zsuzsanna

a baróti Vegyes Középiskola kiváló tanulójaként indult Kolozsvárra, az egyetemre magyar nyelvet és irodalmat tanulni, oda, ahol időnként azt is le kellett nyelni, hogy anyanyelved nem mindig és nem mindenhol kívánt megnyilatkozási forma. Aztán a Szamostól kellett visszatérni a galambbúgásos Erdővidékre, s ha a Vargyas pataka, amelynek partjára a minisztériumi kinevezés vezette, nem is volt nagyobb az indító Barót vizénél, a csobogást felerősítette Kriza, Elek apó, Farkas Sándor példája, valamint a csodálatos erdővidéki népdal-, mese- és balladakincs hangja, s bizonyára ezekből merített erőt a továbblépéshez, kis kitérővel a megyeszékhelyi Puskás Tivadar Szaklíceumban, amely éppen akkor tárta vadonatúj kapuját szélesre az elektrotechnika és elektronika, az autóipar és fémmegmunkálás birodalmába bejutni akaró ifjak előtt. E műszaki környezetben, a főleg fiúkat váró tanintézetben kellett az anyanyelv kiemelt fontosságára, az irodalom szeretetére, az olvasás iránti fogékonyságra oktatni, szoktatni az inkább a gépek bűvkörében élő és jeleskedő diákokat. Az évtizedek során követték egymást az irodalmi délutánok, színházi előadások, tárlatok, testvériskolai kapcsolatok, iskolai kiadványok, irodalmi kirándulások, helyi, megyei és országos rendezvények, iskolai monográfia. Mindezek mellett pedig segítenie kellett néhai férje, dr. Domokos Ernő egyetemalapító álmainak megvalósítását.

Ravasz Erzsébet

Fazakas Gyula

a kommandói általános iskola igazgatójaként ment nyugdíjba az elmúlt esztendőben. A feltétel nélküli elfogadás, empátia képessége, magas érzelmi intelligenciája erre a hivatásra tette alkalmassá. Erre született. A gyermekekkel teljes odaadással foglalkozott, nyugodtan, csendesen, végtelen türelemmel és határozottsággal. Hitt abban, ha kevéssel is, de hozzájárul annak megalapozásához, hogy a gyermekek majd pozitívabb értékrendet képviseljenek. Olyan értékrendet közvetített, amely mindenki számára követésre méltó. A becsületes, tisztességes, maximalista munkavégzést, a hitet, a gyermekszeretetet, elfogadást a gyermeknevelésben. Igazgatóként sikerült elérnie az iskola érdekében olyan eredményeket, amelyek irigylésre méltóak. A Pro Natura Természetjáró Kör lelkes vezetője volt huszonhét éven keresztül. A gyermekekkel megszerettette a mozgást, a sportolást, a turizmust, ami Kommandónak egyetlen jövője. Egy tanítványa így jellemezte: ,,Arra törekedett, hogy kellőképpen felkészítsen az életre, a megpróbáltatásokra. Pályafutásunk kezdetén útmutatást és segítséget nyújtott a kezdeti nehézségek leküzdésére. Tanulmányaink során támaszt és biztatást kaptunk tőle, még személyes könyvtárát is rendelkezésünkre bocsátotta. Megszerettette velünk a mozgást, a sportolást, és bevezetett a természet rejtélyes világába az általa szervezett kirándulások során."

Opra Béla

Hermann Rozália

a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont 2007-ben nyugalomba vonult, de még mindig aktív történelem szakos tanára. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben szerzett román nyelv és történelem szakos képesítést 1970-ben. Tanulmányait a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem történelem fakultásán folytatta, ahol sikeresen államvizsgázott. Pályafutását a szakma szeretete és a hivatástudat jellemzi. Féltő odaadással ápolja a tehetséges erdővidéki székely emberpalántákat. Keresésre, kutatásra és az értékek megőrzésére sarkallja diákjait. Harminckilenc, építkezéssel eltöltött esztendőt tud maga mögött. Ez az út: a bardoci iskola, majd a szülőfalu, az erdőfülei iskola, ahol előbb román nyelvet, 1973-tól történelmet tanít, 1991-től Baróton a Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont történelem szakos tanára, a történelem—társadalomtudomány szakmai munkaközösség vezetője 2007-es nyugdíjazásáig. Társszerzője Barót város 1994-ben megjelent monográfiájának, valamint szerzője az Erdőfüle című, 1999-ben megjelent falumonográfiának. Tanítványai 1996—2006 között kötetre való értékes hely- és ipartörténeti tudományos munkával szerepeltek sikeresen helyi, megyei, országos és nemzetközi szinten, kimagasló eredményekkel kapcsolódtak be a helyi és nemzetközi történelmi vetélkedőkbe. 2006-ban ő irányította a Kincskeresők csapatának munkáját, mely csapat az Autonómia és Európai Integráció nevezetű Kárpát-régiós tudományos verseny budapesti döntőjén harmadik helyezést ért el, valamint tíznapos lakiteleki üdülést nyert. Hermann Rozália 2006-ban elnyerte az év pedagógusa címet Erdővidéken.

Dimény János

Széplaki Károly

Iskolánk volt tanára, igazgatója és Uzon község egykori kultúrigazgatója Uzonban született Széplaki Károly és Tana Rozália harmadik gyermekeként. Iskoláit Uzonban, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron végezte. Vallomása szerint értékrendjének kialakításában fontos szerepet játszottak a nagyszülők, szülők, tanárai és barátai, a hitet és a szeretetet pedig a Jóistentől kapta. Egyetemi tanulmányai után sokáig nem jöhetett haza szeretett szülőfalujába, mert a cséplőgépes kulákfiú ellenségnek számított. A 70-es évek elején került vissza egykori iskolájába. Jellemét tekintve kiemelem egyenes, nyílt, határozott természetét, aki véleményét sohasem rejtette véka alá. Munkáját olyan szeretettel és szenvedéllyel végezte, hogy szégyen lett volna az ő irányítása alatt nem dolgozni. Kultúrigazgatóként felelevenítette a valamikori uzoni farsangolást húshagyókedden, nyugdíjasbálokat szervezett, szabadegyetemi előadásokat rangos meghívottakkal, író-olvasó találkozókat, műkedvelő színjátszók versenyét stb. Igazgatóként pontosság, becsületesség és következetesség jellemezte. A kommunista éra legvadabb éveiben is kiállt kollégái, iskolája, nemzete mellett. Ő valóban a nemzet napszámosa volt, a szó legnemesebb értelmében.

Ambrus Anna

Tóth Mária

Egy székelyföldi kis faluból, Tamásfalváról indult, majd Kovásznán a középiskolában reál szakon tanult. Erőss Péter, akkori magyartanára kedveltette meg vele a magyar nyelvet és irodalmat. 1970-től, amint kikerült az egyetemről, a szentléleki iskolában tanított, majd ott lett iskolaigazgató. 1990 szeptemberétől a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskolában magyartanár, majd nyugdíjba vonulásáig igazgató. Az iskola az ő kezdeményezésére vette fel Petőfi Sándor nevét, igazgatása alatt sikerült a költő nevéhez méltó rangra emelni az iskolát. Tóth Mária olyan köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő kolléga, aki mindvégig elkötelezett volt a folyamatos fejlődést biztosító, gyermekközpontú iskola ügye mellett. Mindig, mindenhol jelen volt, ahol a pedagógiai munka javításáért, a módszertani ismeretek gyarapításáért, az anyanyelv megőrzéséért és műveléséért tenni kellett. Gyakran élt a továbbképzések és az önképzés lehetőségeivel, gazdag tapasztalatai birtokában hosszú időn át látta el a Kézdi körzeti munkaközösség irányítását, kollégái bizalommal fordultak és fordulnak ma is hozzá szakmai kérdésekkel.

Bimbó Annamária

Váncsa Albert

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollé­giumban érettségizett 1962-ben. Ezt követően a Bukaresti Testnevelési Egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1967―1969 között a Székely Mikó Kollégium és az Építészeti Líceum testnevelő tanára, a megyei sportigazgatóság mellett létesített atlétikai központnál edzősködött két évig. 1970-ben, a Székely Mikó Kollégium atlétika szakos sportosztályai megalakulása alkalmával visszatért a Mikóba. Tanítványai hamarosan szép eredményeket érnek el: országos bajnoki cím, athéni Balkán-bajnok, sportiskolás bajnok stb. Ebben az időszakban végezte a megyei atlétikaválogatott szakmai irányítását is. 1969-től elkezdte a felnőtt női kosárlabdacsapat felkészítését, amellyel két évre rá bejutott a B-ligába. 1972―73-tól a sportiskola női kosárlabda-szakosztályának irányítását veszi át. A 70-es, 80-as, 90-es években már nem lehet elképzelni országos ifjúsági döntőt sepsiszentgyörgyi csapat nélkül. Tanítványait több alkalommal is beválasztották az év legjobb háromszéki sportolói közé. A felnőttcsapat is az ő edzői irányításával jutott fel háromszor az A-ligába. 1990-től 2003-ig a sportiskola, majd a Kós Károly Iskolaközpont mellett működő Iskolás Sportklub igazgatói teendőit látta el nagy szakmai hozzáértéssel. Ebben az időszakban alapozta meg és érte el minden szakosztály a legkimagaslóbb eredményét. 1990-től új szakosztályok is alakulnak. Igazgatói teendőiről lemondva, a férfi kosárlabda fellendítésén munkálkodik sikerrel. Rövid időn belül a B-ligába juttatja az iskola ifjúsági csapatát, és élsportolókat ad a válogatottaknak.

Kövér Sándor