Az ősz a betakarítás, és számbavétel időszaka. Visszatekintve a múlófélben levő esztendőre, nem lehetünk elégedettek magunkkal. Elsősorban magatartásunk miatt nem, ugyanis kiábrándultakká és fásultakká váltunk.
S ezzel a szomorú állapottal szembesíteni kell magunkat és másokat egyaránt, ha még idejében változtatni szeretnénk rajta. És változtatnunk kell, mert a megmaradásunkat szolgáló célkitűzéseinket csak széles és tömeges támogatottsággal valósíthatjuk meg. Ahhoz, hogy rádöbbenjünk, valóban eluralkodott rajtunk a gyilkos közöny, elég feleleveníteni az elmúlt év közösségi szempontból fontos eseményeit. A száraz tények önmagukért beszélnek, ezért idézzük fel a történteket a számok tükrében:
2009. február 8. Történelmi egyházaink és civil szervezeteink a magyar intézményvezetők leváltása elleni tiltakozó nagygyűlésre szólították Sepsiszentgyörgy és a környék lakosságát. Megjelent kb. 5000 ember. A Hargita megyéből érkezett vendégekkel együtt. Sok ez, vagy kevés? Figyelembe véve a kérdés súlyát és hosszú távú következményeit — kevés. Kevés egy háromnegyed részben magyarok lakta városban, melyben a magyar lakosság lélekszáma 51 073 fő.
2009. május 4. Az RMDSZ kampányindító nagygyűlése Sepsiszentgyörgyön. Bár a megye legeldugottabb sarkából is érkeztek küldöttek, a jelenlevők száma 5000 körül mozgott. Helyi lakost pedig csak elvétve lehetett látni. Sok ez, vagy kevés? Mivel ez a rendezvény jó alkalmat kínált mindazok megismerésére, akik öt évig képviselni fognak minket Brüsszelben — nagyon kevés. Nagyon kevés, mert ezek az emberek fogják öt éven keresztül munkájukkal a jövőnket meghatározni, ezért nem mindegy, kit hatalmazunk fel.
2009. május 22. A történelmi egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ tiltakozó nagygyűlésre hívta össze Székelyföld lakosságát. Megközelítően 15 000-en gyűltünk össze Csíkszeredában. Sok ez, vagy kevés? Folyamatos és fokozódó jogfosztottságunkat tekintetbe véve — kevés. Hiszen Háromszéken és Hargita megyében 440 196 magyar él, tehát a lakosság 3,5 százalékát sem éri el azok száma, akik a tűrhetetlen helyzet ellen felemelték hangjukat.
2009. június 3.: az erdélyi magyarság jogainak védelmében Marosvásárhelyre összehívott nagygyűlés, mely egyben az RMDSZ kampányzáró rendezvénye is volt. Hozzávetőlegesen 10 000 emer tartotta fontosnak a megjelenést. Sok ez, vagy kevés? Tudva, hogy a Székelyföld 668 471 főt számláló magyar ajkú lakosságának ez csak 1,49 százaléka, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy — nagyon kevés.
Nem jobb a helyzet a június 7-én lezajlott európai parlamenti választások részvételi arányai tekintetében sem, hiszen Háromszéken a lakosság 36,9, míg Hargita megyében 40,89 százaléka járult az urnákhoz. Az alacsony román részvétel miatt (27,67 százalék) ez elég volt ugyan országos szinten a szavazatok 8,92 százalékának megszerzéséhez, de túlságosan kevés egy biztos székelymagyar jövő megteremtéséhez. Mert a megmaradásunkért folytatott küzdelemben a mások távolmaradása nem, hanem csak a saját részvételi arányunk számít. És ne felejtsük, ehhez a küzdelemhez a szavazáson, vagy ha úgy adódik, a tiltakozáson, tüntetésen való részvétel egyaránt hozzá tartozik.
Növekvő aggodalommal figyelem közösségem meg (nem) nyilvánulásait. De nem csak aggasztó a sorainkban elharapózott közöny és nemtörődömség, hanem veszélyes is. Veszélyes, mert gúzsba köti szellemünket. Kalitkába zárja gondolatainkat. Megbénítja akaratunkat. Az elfásult, ötletszegény, akaratgyenge egyén pedig kezelhető, kihasználható és felhasználható. Általában aljas célok megvalósítása érdekében. A magyarságra nézve pedig nem csak veszélyes, hanem halálos is ez a magatartás. Hiszen a történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy csak saját magunkban bízhatunk. Csak saját magunkra támaszkodhatunk. Csak saját magunkon segíthetünk. Összefogással, közös tenni akarással és cselekvéssel. Ha erre képtelenek vagyunk, óhatatlanul elpusztulunk. Nem engedhetjük, hogy továbbra is mások döntsenek helyettünk. Bele kell szólnunk saját és közösségi sorsunk alakulásába. Részt kell vennünk jövőnk alakításában. Felelőtlenség az egyedül én úgy sem tehetek semmit, vagy egy fecske nem csinál tavaszt magatartás. De önámítás és hazugság is, mely csak ébredező lelkiismeretünk megnyugtatását szolgálja. Önámítás és hazugság, mert szándékosan figyelmen kívül hagy örök érvényű törvényeket. Hiszen a társadalmat az állampolgárok összessége, a nemzetet pedig az egyének sokasága alkotja. És ha mindenki egyet akar, a sok egyéni közösségi akarattá válik. S ezt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért megvalósítható, érvényesíthető és életbe léptethető. De csak összefogással.
