Egyelőre ott tartunk, hogy mi, gályarabok csak evickélünk egyfelé, a négy pártba tömörült matrózok meg csak veszekednek hajónk irányítása felett, és a hajóskapitány próbál kinevezni egy főkormányost, vagyis kormányfőt. A szocialista, liberális és magyar matrózok egyet akarnak. A kapitány és a demokrata-liberálisok mást. A vezér egyebet nem akar, mint hogy kinevezzen maga mellé egy kormányos hajóinast. Ej, pedig de szívesen megragadná a hajókormányt is! Mivel nincs korlátlan hatalma, úgy érzi, mintha elnöki hatásköre berekesztené lehetőségeit. Ezért lehet bezártságérzése, más szóval Klaus(tró)fóbiája. Pedig itt lenne kormányosnak ez a Klaus Johannis. De nem kell. Annak idején Herta Müller sem kellett. 1987-ben kidobták a sokoldalúan fejlett szocialista Románia hajójából. Most meg Nobel-díjat kapott. Bánják is honfitársaink, hogy harminc ezüstpénzért eladták. Sokan arról értekeznek, hogy melyik ország dicsősége is Nobel-díja. Az írónő mindenképp Romániának köszönheti a rangos elismerést, mert ha nem élt volna itt, nem szerzett volna életre szóló rossz emlékeket, amiket aztán felhasznált írásaiban. Lehet, hogy most Johannisszal is így járunk? A szakértők azt mondják, hogy Băsescu még magát Obamát sem nevezné ki miniszterelnöknek. Pedig ő most szintén Nobel-díjat kapott, az igaz, maga sem tudja, miért. De ahogy ismerjük elnökünket, ő együttműködni nem tud mással, csak olyan kormánnyal, amelyik nyal. Neki. Ezért aztán Lucian Croitorut nevezte meg kormányfőjelöltnek. Azért, mert Croitoru, a fő szabászmesterjelölt állítólag eljegyezte a jegybank kormányzójának lányát. Most, amikor a legnagyobb gond a már eddig felvett hitelek törlesztésének elkezdése és újabb hitelek kérése, hát nem ez lesz a legjobb választás? Az apósjelöltet a miniszterelnök-jelölt azzal zsarolhatná, hogy ha nem intéz pénzt az országnak, nem veszi el a lányát. A Nemzetközi Valutaalap is megmondta, hogy amíg nincs kormány, errefelé sem néznek. Bár ezt különösebben nem kell bánnunk, mert ha ezek jönnek, akkor viszik a kamatot, és cserébe csak megszorításokat hoznak. Azt is lehetne mondani, hogy most se pénz, se posztó, se kormány. A pénzt, amit adtak, felejtsék el. Rossz lóra tettek. Rossz helyre fektették pénzüket. Sajnos azonban, ilyeneket sem tudunk mondani, mert azt mondja elnökünk, hogy ismét kölcsön kell kérnünk a fizetések és nyugdíjak kifizetésére. Mindezek ellenére azért csak van valami jó ebben a nagy kormánynélküliségben: a közszférában dolgozóknak nem kell elmenniük két hét fizetés nélküli szabadságra, mert nincs, aki elküldje őket. Sőt, sztrájkolniuk sem kell, mert nincs, kivel tárgyalni az újabb fizetésemelésekről. Így legalább megy a munka. Nem kell emelni a köztisztviselők fizetését, és a többi ágazatban dolgozók további nyúzása még elodázódik egy darabig.

Nem is tudom, nem lenne-e jobb, ha egyáltalán nem lenne kormányunk?