1907-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban. Szülőházát Sepsiszentgyörgy szívében éppen a halálát követő években bontották le. 1914-ben elvégezte a budapesti Ludovika Akadémiát, ahol 1933-ig tanulmányvezető volt. Tisztként járta már meg az első világháborút. Katonai attasé lett Bécsben, majd 1938—40 között a 15. gyalogdandár-parancsnoka. 1942-ben az 1. páncélos hadosztály parancsnoka a doni harcvonalon, majd altábornagy. 1942—44-ben a IX. hadtest, majd a 2. hadsereg parancsnoka. Hogy Kolozsvárt ne rombolják le, kiürítette a várost — olvassuk a család 2009-ben megjelent antológiájában. Megtagadta, hogy a németeknek hűségnyilatkozatot tegyen, és az oroszokkal való fegyverszünetkötés ügyében intézkedett, ezért a német megszállók letartóztatták. 1944. október 16-tól német és nyilas fogságba került Sopronkőhidára. Közben 1946-ban nyugdíjazták. Jobboldali, államellenes összeesküvés és hűtlenség koholt vádjával 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. A fogságból sikerült megszöknie, de másodszor is internálták, ezúttal a szovjetek, Kiskőrösre. 1956-ban szabadult, és Londonban telepedett le. Ott élt 1976-ban bekövetkezett haláláig. Magyarország honvédelme a 2. világháború előtt és alatt című háromkötetes munkája Münchenben jelent meg 1974-ben. Az író, irodalomtörténész Veress Dániel (1929—2002) unokabátyja volt.
