A munkát hamarosan felveszik, addig is a vállalkozás fő mozgatójához, Szarvadi Loránd üzletemberhez fordultunk (képünk), hogy a lapunkban már eddig megjelenteket kiegészítve, saját szemszögéből is megvilágítsa e nagyobb horderejű városfejlesztési tervet, mely a település északi fertályára szól.

A közeljövőben remélhetőleg eddigi pályafutásáról is módunkban lesz bővebben tájékoztatni. Az üzletemberről egyelőre annyit, hogy a fővárosi sajtó által összeállított legmódosabbak listáján előkelő helyet foglal el több tízmillió euróval, a magyar vállalkozók élvonalához tartozik, Hegedűs Ferenccel együtt a kilencvenes években ők alapították és fejlesztették országos jelentőségű céggé a Domo üzletláncot. Mint köztudott, annak többségi részvényeit azóta eladták, és új vállalkozásokba fogtak, többek közt megyénk területén.

— Méltán ébredt érdeklődés olvasóinkban az ön gesztusa iránt, mellyel a megye egyik legsikeresebb üzletembereként úgy döntött, hogy a korábbi vállalkozásaiból befolyt összegek jelentős hányadát nálunk kívánja újra beruházni. Ezzel okvetlen méltánylandó cselekedetet hajt végre. Úgy hiszem, követendő példa lehetne sok honfitársunk számára. Gazdaságilag miért látta célszerűnek az ingatlanbefektetést, és miért választotta egyik helyszínként pont Szentgyörgyöt? A másik a sajtó szerint Bukarest. Ott is megkezdte már a munkát?

— Miért Sepsiszentgyörgy? Azért, mert tágabb értelemben szülőföldem (Kézdivásárhelyen születtem), és azért, mert gyönyörű a fekvése (talán szebb, mint Kézdivásárhelyé), és hosszú távon biztató gazdasági kilátások kecsegtetnek, szerintem egy lakható város lesz sokkal több ember számára, mint amekkora a mai népessége. Komolyak, megbízhatóak, barátságosak az emberek, jók a földrajzi adottságok (hiszen az ország közepén foglal helyet), és reméljük, az erdélyi autópálya, meg a majdani brassói repülőtér is besegít majd.

Ingatlanbefektetéseim másik célpontja valóban Bukarest északnyugati kijárata, Târgovişte felé, ahol egy százhektáros területen, lombhullató erdő szomszédságában igazi európai stílusú, kertváros jellegű lakóövezetet próbálunk megálmodni, ami jelen pillanatban teljesen hiánycikk a román fővárosban. E családbarát lakópark terve nagyobb területet céloz meg, mert a szomszédságában svájci és görög üzletemberek is birtokolnak még 100—100 hektár területet, ők már golfpályát működtetnek a zónában, és wellness-szálló építését tervezik, lakóházak mellett. Közösen szeretnénk optimizálni a közművesítés eléggé magas költségeit, persze, mindez még csak tervszinten létezik, és csak 2010 második felében van esély a tulajdonképpeni startra.

—- Véleménye szerint milyen, messzebbre gyűrűző hatásai lehetnek terveinek a megyeszékhely jelenére és jövőjére? Itt lehetne részletezni, hogy amiket az árkosi községházán láttam, a két negyed terve miben különbözik és miben egyezik, kiknek szánták az ottani épületeket, azok hogyan fognak kinézni, mivel lesznek felszerelve és hogyan lesznek összekötve a várossal utak, vezetékek stb. révén? Ami eddig megjelent, csupán vázlatos jelzés volt. Ezzel Árkos gyakorlatilag egyesül a várossal, és szervesül a város körüli ún. agglomeráció. Itt tehát várostörténetileg is fontos lépésről van szó. Jótékonyan különböznek a már álló épületvázak a környék lakóparkkezdeményeitől, tágasabb és nagyobb villákat sejtetnek.

— Nem vitás, hogy a globális gazdasági világválság még hosszabb távúra változtatja az amúgy sem rövid távú terveket, amik tényleg az egész, Sepsiszentgyörgy és Árkos között húzódó területet érintik. Itt persze más tulajdonosok is vannak, például a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, mely sportcsarnok és szabadidőközpont fejlesztését tervezi a közeljövőben, ami majd kiegyensúlyozott egységet képez a területrendezési tervben szereplő kertváros jellegű lakóparkkal meg az Árkos-patak innenső oldalára tervezett bevásárló- és szolgáltatóövezettel. A legfontosabb, hogy az egész zóna jól megtervezett belső út- és járdahálózattal, valamint teljes közművesítéssel lesz ellátva, például a villanyvezetékeket is föld alatt, látható kábelezés nélkül tervezzük. A költségvetés már az ínséges, válságos időkben készült, mai csökkentett alapanyag- és munkaerőárakon, ezért igencsak barátságos, elfogadható áron fogjuk kínálni az első húsz kertes villát.

— Lakókörzet mellett ipari parkszerű része is lenne a beruházásnak? Vagy tévedek? Annak mi indokolja a beiktatását, illetve miért késik, mikorra halasztotta megkezdését? Alaptőkéjét kereskedelmi ágazatban szerezte: készül-e termelő- vagy egyéb szolgáltatási ágazatban beruházni, és ebben kap-e szerepet Szé­kelyföld?

— A szolgáltatási és lakóövezettől jól elhatárolva, az Árkos patakán és a vám épületén túl szintén van elfogadott területrendezési tervem ipari park létesítésére, mert a városnak a lakóházakon kívül iparra és munkahelyekre is szüksége van, és amint mondtam, hiszem, hogy becsületes, barátságos és dolgos emberek lakják. Sajnos, a gazdasági válság igencsak megtorpantotta mind a külföldi befektetők, mind a helyi vállalkozók beruházókedvét, de én úgy gondolom, hogy ami késik, nem múlik, és pár év múlva újra aktuális lesz a tervek szerinti ipari és logisztikai kapacitás fejlesztése.

— Milyen elvárása lenne a városi és megyei adminisztrációtól, ha az építészeti felügyelőség minapi lépése kapcsán fejtené ki saját álláspontját?

— A megye és a város vezetése átlagon felül nyitott az újra és arra, ami a városnak jó lehet, és az adott törvényes keret és politikai helyzet feltételei között, úgy gondolom, hogy jó gazdái a városnak és a megyének. A gond persze a szűnni nem akaró bürokráciával meg a sokszor ellentmondó és logikát mellőző rendszabállyal van, amit egypár ráérős székely honfitársunk még szigorúbban vagy éppen félreértelmez, összehasonlítva azzal, ahogy ezt Bukarestben teszik, ezáltal nagyon megnehezítve a vállalkozó szellemű, szorgalmas emberek dolgát. Az is előfordult, hogy az engedélyezéshez szükséges tanulmányok elvégzésére kénytelen voltam brassói vagy netán bukaresti szakembert alkalmazni, mert a sepsiszentgyörgyi erre jogosult szakember tízszeres árat kért. Erre mondom, hogy a székelyek közül nem mindenki vette észre, hogy válság van, míg ez Bukarestben vagy a többi nagyvárosban már abszolút nyilvánvaló. Az emberek kezdenek rájönni, hogy a jólétért meg kell dolgozni, elmúlt az az idő, amikor elég volt csak a szerencse. De alapjában véve nincs baj a szentgyörgyiekkel, amint már többször is említettem, a várost általában barátságos, jó képességű és jóindulatú emberek lakják.

— Érdekelne, miként látja a régió jövőjét gazdaságilag, minek örülne a leginkább, saját befektetései számára mi lenne a legkedvezőbb, a megye gazdasági élete milyen irányt venne? És mire lenne a megye lakosságának leginkább szüksége, milyen jellegű beruházókat kellene ide vonzani, hogy ön is, a lakosság is megtalálja számítását? Szerintem, ha beruházók kopogtatnak, nem kell nagyon szelektívnek lenni, ha valaki pénzt akar hozni ebbe a városba, azt el kell fogadni, és nagyon jó feltételeket kell biztosítani az illetőnek.

— Sepsiszentgyörgy gazdasági kilátásai hosszú távon ragyogóak, meggyőződésem, hogy 15—20 év múlva pezsgő gazdasági és kulturális élettel rendelkező, lakható európai város lesz. A következő tíz év azonban nem lesz könnyű, a városvezetésnek és a városlakóknak mindent meg kell tenniük, hogy a gazdasági válság minél kevésbé gyűrűzzön be a város életébe. Munkahelyeket kell teremteni, meg kell becsülni azokat, röviden: dolgozni kell, és nem a sült galambot várni.