Hetek óta tart és egyre mélyül a politikai válság, az ország, a pártok vezetői pedig televízióról televízióra, rádióról rádióra járnak, magyarázzák bizonyítványukat, útszéli hangon gyalázzák ellenfeleiket.
Ugyanaz a jól bejáratott szlogen hangzik el újra meg újra, lassan már kívülről tudhatjuk, ha megjelenik egyik vagy másik tábor képviselője, miként igyekszik igazolni saját, no meg vezére álláspontját. Az ország javát szolgáló döntésekről, a nép képviseletéről, akaratának érvényesítéséről szónokolnak, de közben éppen a lényeggel nem törődik senki. A parlament nem törvénykezik, tevékenysége kimerül a népszerűséghajhász döntések meghozatalában, elutasításában. Az ideiglenes, korlátozott felelősséggel bíró kormány időnként pénzt osztogat, riogat, ám érdemi döntései nincsenek, teljes jogú kabinetként sem tudta elejét venni a gazdasági hanyatlásnak, most már nem is próbálkozik. Traian Băsescu államelnök minden lépését a szavazatszerzés vezérli, ennek rendeli alá összes nyilatkozatát, döntését. Az eredmény pedig látszik, illetve egyelőre csak körvonalazódik.
Öt esztendővel ezelőtt azért határoztak a parlamenti és elnökválasztás külön-külön megszervezéséről, hogy elhessentsék az utóbbi politikai súlyát. Ha nem pártjuk népszerűsítésével kell foglalkozniuk a jelölteknek, jut idejük terveik, elképzeléseik ismertetésére, és a kampány majd arról szól, amiről szólnia kell — hangzott az érvelés, mely akkor szépnek és logikusnak tetszett. Csakhogy az idő bebizonyította, Romániában mindez nem megvalósítható. Az eredmény: nem egy, de két évre nyomta rá bélyegét a bizonytalanság. Két esztendőt kellett alárendelni a voksokért való harcnak, a választók lekenyerezésének. Két évig nem lehetett radikális reformintézkedéseket hozni, stabilitásra törekedni. Romániában erről szólt 2008, és a politikai csatározások még fokozottabban megterhelték a gazdasági, pénzügyi válságtól sújtott 2009-et. S minél rosszabb a helyzet, annál élesebb a harc, annál hevesebbek a jelöltek és támogató pártjaik.
December közepére lesz új elnöke Romániának, de várható, a kampányból kijózanodva súlyos, zord valósággal szembesülünk. Kérdéses, kerül-e még fedezet a nyugdíjakra, fizetésekre, és nyilvánvaló, a januártól beígért majd harmincszázalékos benzin- és villanyáram áremelés általános drágulást hoz, elrobban az élelmiszerek ára, a szolgáltatásoké, s a kezünkbe kapott járulék értéke jóval kisebb lesz a jelenleginél. A kétéves kampány, no meg az új elnök megválasztásának árát nem politikusaink törlesztik, velünk fizettetik meg.
