Az ’56-os emlékparkban Pap Attila református lelkész imája után Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (VPFSZ) háromszéki elnöke hangsúlyozta, kötelességünk minden évben emlékezni azokra, akik vérükkel, szabadságukkal áldoztak a szabadság eszméjéért. A szabadságharcot megtorolták ugyan, de szelleme megmaradt — tette hozzá. Kiss Tamás, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének alelnöke a Vargha Mihály által tervezett emlékmű általa kiolvasott üzenete és a forradalom eszméje között vont párhuzamot: ’56 gondolata a magból, csírából szárba szökken, s szétfeszíti az őt korlátozó köveket. Ő is kötelességnek nevezte az emlékezést és emlékeztetést, ezenkívül fontosnak az ifjúság nevelését, hogy a fiatalokba plántáljuk bele a szabadság eszméjét. Jancsó Árpád történelemtanár felelevenítette az ’56-os magyarországi események főbb mozzanatait. A forradalom lángja Erdélybe is átcsapott, s itt is előtört a nemzeti érzés. Fejet kell hajtanunk az Erdélyi Ifjak előtt — mondotta, hozzátéve, a román állam még adós azzal, hogy a politikai elítélteket rehabilitálja, priuszukat eltörölje. Ugyanakkor a magyar állam is kárpótolhatná a határon túli meghurcoltakat. ’56 a magyar nemzet összefogásának jelképe, ápoljuk a szabadság és önbecsülés tüzét — zárta beszédét.

Antal Árpád András polgármester hangsúlyozta, ma is ki kell állni elveinkért, mert vannak, akik a székelység Isten adta jogait megkérdőjelezik. Emlékeznünk kell, de miközben emlékezünk, ne feledjük ápolni saját szabadságunkat. A rendezvényen közreműködött a Plugor Sándor Művészeti Líceum fúvószenekara, Pakot Áron és Rangyák Zsuzsa Kincsem, a Székely Mikó Kollégium, valamint Kovács Andor, a Mikes Kelemen Főgimnázium diákja. Az emlékmű megkoszorúzása után a VPFSZ tagjai és cserkészek fáklyáit követve az emlékezők átvonultak az Erzsébet parkba, ahol megkoszorúzták a kommunista diktatúra áldozatainak Balázs Antal által az alkalomra felújított kopjafáját, majd imával, Pap Attila lelkészi áldásával és a himnuszok eléneklésével zárult a rendezvény.