Téves hívás érkezett egy kis kamcsatkai falu taxihívó telefonjára egy pedagógiai továbbképző intézetből, s ez mentette meg a falucska hatvanhat lakosának életét: a településen ugyanis kifogyott az élelem és a gyógyszer, a gyermekek betegeskedtek, és senkinek nem volt pénze egy távolsági telefonhívásra.
A magadani és kamcsatkai terület határán lévő falu neve Pareny, s legutóbb áprilisban járt ott a pénzes helikopter, amely a fizetéseket és nyugdíjakat hozza, az élelmet szállító hajó pedig szeptemberben volt ott, de csak az óvodának hozott ötszáz kilogramm élelmiszert. A műholdas taxihívónál szerveztek ügyeletet, hátha véletlenül befut egy hívás, ugyanis kimenő telefonhívásra senkinek nem volt pénze, továbbá benzinre sem, hogy egy kocsival elmenjen valaki a kétszáz kilométerre fekvő szomszédos faluig, nem is szólva a mintegy ezer kilométerre lévő területi közigazgatási központról. Az éhhaláltól a természet ajándékai mentették meg a lakosokat, halat és vadon termő növényeket fogyasztottak.
Alekszej Kuzmickij, a kamcsatkai terület kormányzója a sajtónak úgy nyilatkozott: ez nem az ő asztala, ha az ilyen gondokat ő oldja meg, nem tud az országos ügyekkel foglalkozni. Az életmentő téves hívás után magánadományokból sürgősen küldtek a faluba élelmet, gyógyszert és még egy tévéantennát is. Az ügyészség vizsgálatot indított az állampolgárok orvosi ellátáshoz és oktatáshoz való jogainak megsértése ügyében. Egyebek között kiderült, hogy számos lakosnak rég érvényét vesztette a személyi igazolványa, s kérdés, hogy ilyen körülmények között hogyan tudták kinyilvánítani akaratukat az október 11-i közigazgatási választásokon.
A nyolcvanas években, még a szovjet időkben át akarták telepíteni az egész falucskát, mivel az orosz északi területeken hatalmasak a távolságok, és nagyon drága volt élelmiszert szállítani sok órás helikopterúton. Úgy vélték, egy ilyen falucskát olcsóbb áttelepíteni, mint ellátni. A nyakas parenyiak azonban nem akartak költözni, hanem ott akartak maradni, ahol őseik éltek. Az aktívabb lakosok lassan áttelepültek a szomszéd faluba, Kolimába, ahol van villanyfény, fűtés és kommunikáció.
Nem tudni, meddig tart a kis falucska iránt most feltámadt figyelem, hiszen a végtelen orosz tájakon sok a kilátástalan helyzetű falu, de talán most jut Parenybe elegendő telefonkártya a műholdas taxihívóhoz, hogy legközelebb idejében el tudják juttatni az emberek a megfelelő helyre jelzésüket: S. O. S. — Mentsétek meg lelkeinket!
Horváth Júlia
