Magam is láthattam produkciójukat, ajándék volt számomra. Nem vagyok ugyan színikritikus, még szakértő sem, de nézőként megéreztem valamit a művészet sodró erejéből, és örültem, hogy ott lehettem. A történet egyszerű, a mindennapi életről szól, de ezek a tizenévesek profi módon tudtak felnőttet játszani, életünk fonákságait bemutatni, és képesek szövetséget kötni a közönséggel, bátorítani, hogy ,,ne hagyd el magad"! Ahogy ott álltak sorban egymás mellett, látszott a szemükön a megélés, az azonosulás tüze, a megjelenítés ereje. És a végén a kezünkbe nyomott égő gyertyával a köszönetünk kifejezésétől, a tapsolás lehetőségétől is megfosztottak minket. De az élmény megmaradt!

TÖRÖK ÁGOTA, Sepsiszentgyörgy. Egyik szombaton az Állomás negyedben vásároltam be. Mivel a pénz mindig kevés, nagyjából kiszámoltam, hogy mennyit kell fizetnem, így szó nélkül adtam a két lejt a három ételjegy mellé, amikor a pénztárosnő kérte. Otthon újra összeadtam a beszerzett áru ellenértékét, és kiderült, hogy három lejjel többet fizettem. Mivel kis összegről van szó, és a pénztárjegyet sem vettem magamhoz, nem mentem vissza. Hétfőn is csak épp megemlítettem, de csodák csodája, csütörtökön elém tették a pénztárjegyet és a három lejt. Nem sajnálták a fáradságot, visszakeresték a számlát, és még elnézést is kértek a tévedésért. Úgy látom, ebben az üzletben tényleg számít a vevő!

K. ANDREA, Sepsiszentgyörgy. Elegem lett a felelőtlen gépkocsivezetőkből! Mindenki mindennel foglalkozik, csak egymásra nem figyelünk. Az sem érdekel senkit, hogy ha fájdalmat okoz egy élőlénynek, enyhítsen rajta, ha tud... Felháborodásom annak a hölgynek szól, aki október 21-én a szemerjai posta előtt elgázolt egy három hónapos kiskutyát, visszatolatott megnézni, majd ismét továbbhajtott, véresen otthagyva áldozatát az úttesten. Épp hazafelé mentem, és egy mentős orvosnő segítségével — aki szerencsénkre városunkban dolgozik — láttuk el a sebesült állatot. Lehet, hogy az autós hölgynek sietős volt, de remélem, hogy hasonló esetben sem ő, sem más nem fog nyugodtan továbbhajtani, hanem belegondol, mit érezhet egy sérült... nem a dühre vagy a bosszúra célzok, hanem a fájdalomra. Tudom, nem volt hibás a balesetben, mert a kiskutya kóválygott az autók között, de ha már megtörtént a baj, talán nem kellett volna lelépni.

SZABÓ MIHÁLY. Az október 23-ai Háromszékben Veress Mária szóvá teszi, hogy unokáját egyféle furulya megvásárlására köteleztük a Mikóban, noha nem zeneiskolás. Nos, a hangszeres oktatást maga a tanügyminisztérium javasolja, de nem kötelező, enélkül is tudjuk osztályozni a gyermekek tudását, előmenetelét.

N. N., Kőröspatak. Október 22-én a 13 éves fiamat és egyik osztálytársát egy helybeli férfi megverte, és behurcolta a rendőrségre. Mindez egy alma miatt történt, amit más gyermekek ráztak le az útra kihajló fáról, ők azonban elszaladtak, amikor a tulajdonos megjelent. A fiam a földről vett fel egyetlen gyümölcsöt, de ezért olyan verést kapott, hogy hétfőn még nem mert iskolába menni. A másik gyermek is kikészült rendesen. A nyakukat és a fejüket ütötte, a földre dobta őket, több zúzott sebe is lett. Még a rendőrségen is püfölte őket, de mivel a főnök nem volt ott, az iskolába vitte őket, ahol az igazgatónő próbálta ellátni a sérüléseket. Már tettünk panaszt, mert senkinek nincs joga a más gyermekét csak úgy elvinni és megverni, de különben is: miért nem keresett meg minket, hogy a kár megtérítését és a gyermek megbüntetését tőlünk, felnőttektől követelje?