van, ki szamárháton.
Hintán szállok, ha a nap kel! —
rikkant Kanász Márton.
Hümmög, csosszan, el is késik
barnamedve-háton,
a verebek csicserészik:
— Későn kelt ma Áron.
Mókus kéri: Gyere velem!
A menyét is menne.
Farkas mordul, nincs félelem
szemernyi se benne.
Vár a kapus, nem haragos.
Csupa fény az osztály.
— Róka vagyok, nem harapós,
tízórait hoztál?
