A szenátorok és parlamenti képviselők számának jelentős csökkentésével a honatyák közül sokakat lapátra kell tenni, illetve sokaknak nem lesz lehetősége, hogy a szűkített létszámú parlamentbe beküzdje vagy beemeltesse magát.

A szomszédban, Magyarországon a Fidesz kormányfőjelöltje, Orbán Viktor és a párt budapesti frakcióvezetője, a harcias Tarlós István a magyar főváros és a kerületek képviselőit felezi meg, amennyiben a jövő évi választásokon Budapesten (is) többségbe kerülnek.

A bejelentést a magyar választó is üdvözli, és — jogosan — egyetértéssel fogadja.

Most terjedelmi okok miatt ne foglalkozzunk azzal, hogy a vezetőellenes indulatokat Budapest esetében milyen mértékben alapozza meg az MSZP és SZDSZ felügyelte állami adminisztrációban elharapózott korrupció, a BKV belső bajai, a csillagászati összegű végkielégítések a negatív teljesítmény ellenére, a kórházak és az egészségügy tönkretétele, az ingatlanpanamák, a metróépítés körüli bonyodalmak, a pártfinanszírozások és így tovább, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy mindkét országban mi váltja ki a vezetés és a vezetők elleni romboló indulatokat, abban az esetben is, ha ez megalapozatlan.

Esetünkben a leegyszerűsített válasz: a pártcsoportosulások oly mértékben és olyan hosszú távon rongálják kölcsönösen egymás tisztességét és becsületét, vonják kétségbe egymás szakmai és politikai képességét, vádolják megalapozottan vagy ennek hiányában is korrupcióval a politikai fennforgolódókat, választási csalással, szavazatvásárlással és megvesztegetéssel a politikai harcostársakat, hogy a botrányra amúgy is éhes sokaság bármilyen oldalról érkező vádaskodásnak hisz, s anélkül, hogy végiggondolná ennek következményeit, legszívesebben elkergetné az egész bandát, illetve a közvélemény előtt bandává züllesztett képviselőket.

Ez az indulat aztán nemcsak a felső politikai szinteket járja át, hanem lefolyik a megyei, városi és községi szintekre, átitatja ezeket is, beszivárog az intézményekbe, az építő, alkotó jellegű munkálkodás megbecsülése és elismerése háttérbe szorul, sőt, átcsap a maga ellentétébe, s a hibavadászat, a kákán csomót keresés uralkodóvá válik, a közintézmények méltósága közprédává lesz. Különösen súlyos esetek ott képződnek, ahol a folyamatosan elégedetlenkedők mértéket tévesztenek, értéket nem érzékelnek, s a demokrácia védelme és gyakorlása ürügyén tulajdonképpen rombolnak.

Mondjanak nekem egy politikai pártot, mutassanak egy politikai csoportosulást, amely nem magának vindikálja a demokrácia képviseletét és ennek alkalmazását, s mindez a politikai kergetősdi eszközévé válhat. Észre sem vesszük, és politikai képviselet nélkül maradhatunk, de van sikerélményünk: megfutamítottunk és elkergettünk valakiket.