A mezőgazdasági változásokról, tapasztalatokról Biró Miklós mérnök, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei agrárkamara alelnöke tartott előadást Eligazodunk-e a szabályok sűrűjében, és képesek vagyunk-e alkalmazkodni az egységes piac követelményeihez? címmel. Beszédét a Háromszék napilapban megjelent cikk (Csőd előtt a háromszéki tejipar) kivetítésével kezdte. El­mondása szerint náluk nemcsak a tejipar, hanem a tejtermelő kisgazdák is csődöt jelentettek. Az előbbiek azért, mert a jó nevű Friesland előzetes egyeztetés nélkül bezárta a Mátészalkán épített feldolgozóját, és egy ideig bizonytalan volt a tej értékesítése. A tejtermelő gazdák pedig ugyancsak bajban voltak, hiszen például az uniós csatlakozás előtti, megyeszinten működő 119 helyi tejcsarnokból mára csak öt maradt, a gazdák majdnem teljesen felhagytak a tehéntartással. Pedig Szabolcs megye hagyományosan tejtermelő megye volt a székelyföldihez hasonló, három-négy tehenes gazdaságokkal. Az uniós tejminőségi kihívásoknak a magyarországi gazdák sem tudtak eleget tenni, folyamatosan lemorzsolódtak, habár a mindenkori kormány különböző programokkal próbálta életben tartani a kistermelő tehéntartókat (pl. fél áron, állami támogatás mellett lehetett hűtőtankot vásárolni). Az a néhány fennmaradt kisgazda, valamint a nagyobb tehéntartó telepek pedig tovább kínlódnak az évről évre csökkenő tejárak miatt (míg a 2004-es csatlakozás évében a liter tej átvételi ára még 74 forint volt, mára ez 66 forintra csökkent). Az előadó szerint a csatlakozás fő vesztesei így a tejtermelő kisgazdák voltak. Ajánlotta, hogy ne essünk hasonló tévedésbe, és ha lehetséges, a háromszéki gazdák mihamarabb térjenek át a húsmarhatartásra, mivel náluk is az állatokhoz kötődő gazdák egy eléggé jelentős része ezt tette. Habár Magyarországon az éves lakosonkénti tejfogyasztás mintegy 158 liter, a mostani helyzetben a Magyar­országnak leosztott, közel kétmillió literes kvótát (ennyit szabad termelniük országszinten egy gazdasági év alatt) sem valósítják meg a biztos felvásárlópiac hiányában.
Sokan nem akarják beismerni, de az előadó szerint az uniós csatlakozás sok jót hozott a gazdáknak. Habár az elején a magyar gazdák is kevesellték az egységnyi területre (hektárra) kapott, uniós területalapú támogatást, ez 2004-ben 70 euró volt, 2005-ben 86, 2006-ban már 102 euróra emelkedett, és 2010-ig fokozatosan nő 312 euróig. Ez hasonló módon lesz nálunk is: az első évi mintegy 50 euróról 2013-ig 172 euróra fog emelkedni. Mi egy kicsit rosszabbul jártunk, mert a hektárra fizetendő támogatások kiszámításánál egy bizonyos időszak gabonatermésének átlagát vették alapul, ami Magyarország esetében 4,73 tonna/hektár volt, nálunk pedig csak 2,65 tonna/hektár. Egyébként a legmagasabb támogatást a holland gazdák kapják, jelenleg 440 eurót hektáronként. A magyar gazdák tavaly az uniós és a nemzeti támogatás gyanánt összesen 36 826 forintot kaptak hektáronként. Ez elég szép összeg, amiből a gépesítési munkálatok nagy részét a mostani árak mellett is el tudták végezni.
A területalapú támogatások kifizetése uniós szokás szerint év végén történik, december elseje után. A gazdák megsegítése érdekében, illetve azzal a szándékkal, hogy a gazdák ebből az összegből év közben is kapjanak valamit, a szakminisztérium egyezséget kötött néhány bankkal, melyek megelőlegezik az összeg egy részét. Az előadó felhívta a jelenlevők figyelmét, hogy legyenek korrektek a területnagyság és a rajta termesztett kultúrák milyenségének bevallásakor, a kérések leadásakor, vagy ha tévedtek, akkor a kiigazításokat két héten belül a május 15-i határidő lejárta után eszközöljék. Az előadó szerint nem érdemes kockáztatni, mivel a területek nagyságát és a rajta levő növénykultúrát az unió illetékesei az ún. távérzékelés segítségével ellenőrzik.
Bíró Miklós néhány szaktanulmányt is bemutatott az árak, költségek és bevételek várható alakulásáról. A vágósertés esetében az előrejelzések szomorúak: míg a 2006. esztendőben még volt egy kevés nyereség, jövőben a sertéstartók veszteséggel számolhatnak. A tehéntej esetében 2006-ban minimális nyereséghez jutottak a gazdák, az idei év során a költségek és a jövedelmek egy szinten lesznek (nulla nyereség), a következő években viszont az eladásból és a támogatásokból bejövő pénz nem fogja fedezni a költségeket, tehát a tejtermelés ráfizetéses lesz. Fordított viszont a helyzet a húsmarhatartásban: míg 2004-ben veszteséges volt az ágazat, 2005-től errefelé nyereséget mutat, a tendencia pedig folytatódik. A magyar szakember azt is megerősítette, hogy az unió változtatni szeretne a mezőgazdaság támogatási rendszerén, minden valószínűség szerint 2009-től léptetnék élet­be az ún. Egységes Tá­mogatási Rendszert (SPS). Ez azt jelentené, hogy a támogatás farmszintű lesz, külön kezelik a termelési eredményeket és a támogatásokat. Még nem döntöttek, hogy milyen módszerrel számolják ki az egy gazdaságnak járó támogatást, egyik változat szerint a gazdaság jogosultságát egy referenciaidőszak alapján határoznák meg. Ám az bizonyosnak látszik, hogy az újonnan csatlakozott országok — tehát Románia is — az említett időszaktól még nem vezetnék be az egységes támogatási rendszert.