— Köszönöm, jóember — mondta az uraság —, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg rajta. Feleségem, két fiam és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg?

— Én elosztom — feleli a paraszt.

Fogta a kést, levágta a liba fejét, s ezt mondta a földesúrnak:

— Te vagy a ház feje, tied a fej. Aztán levágta a hátsó felét, s odaadta a feleségnek:

— Neked itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja.

Aztán levágta a liba lábát, s odaadta a fiúknak:

— Nektek itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok.

A két lánynak odaadta a két szárnyat:

— Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom magamnak.

S elvette a liba törzsét. Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a szegénynek.

Meghallotta egy módosabb gazda, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért megjutalmazta, megsütött öt libát, s elvitte az úrnak. Így szólt az úr:

— Köszönöm, de hát feleségem, két fiam és két lányom van, hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani az öt libát?

Elkezdett a módos gazda gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni. Elküldött hát az uraság a szegény emberért, hogy ossza el ő a libákat. A kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak és a feleségének, s ezt mondta:

— A libával hárman vagytok.

Egyet odaadott a két fiúnak:

— Ti is hárman vagytok.

Egyet a két lánynak:

— Ti is hárman vagytok.

Magának megtartott két libát:

— Mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás.

Az úr nevetett, ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdagot pedig elkergette.