Hegedűs János Bécsben élő irodalomtörténész, a Benedek-életmű avatott ismerője, immár második kiadásban jelenik meg monográfiája, mely tagoltan tekinti át a terjedelmes életművet. Benedek Eleknek életében több mint százötven kötete jelent meg (!), ezek között vannak füzetes regények, de vastag könyvek is, a Magyar mese és mondavilág vagy A magyar nép múltja és jelene kötetei, ráadásul az életműnek csak egy része jelent meg könyv alakban. Publicisztikája, tárcái az akkori napilapok sárguló-barnuló hasábjain lelhetők fel, használható bibliográfia máig sincs, de Hegedűs szerint már készülőben.

A meseköltőként, huszonhat éves korában már Elek apóként elhíresült Benedek Elek a kor egyik harcos, vitriolos tollú publicistája is volt. Nagy, visszatérő témái — a székelység elvándorlása szülőföldjéről, Székelyföld nyomorúságos, kiszolgáltatott helyzete — ma is aktuálissá teszik pamfletjeit, cikkeit, foglalkozott a nemzet napszámosainak joggal tartott néptanítók sanyarú sorsával, a boldog békeidőket behálózó, nagy országos umbuldákkal, a politikai és az ezzel összefonódó korrupciós botrányokkal. Úgy képzelhetjük, mint ahogyan a legtermékenyebb magyar írót, Jókai Mórt ábrázolta egy tizenkilencedik század végi karikatúra: nyolc-tíz kézzel, mint egy hindu isten, s minden kezében ott villog a toll.

Hegedűs jó érzékkel tapint rá monográfiájában az életmű érzékeny pontjaira, Benedek nagy, visszatérő témáira. S hogy cikkei — ma is inkább meséivel, mondáival azonosítják — mennyire aktuálisak és mennyire lényegre tapintóak — szinte felgyúl a papír —, egyetlen idézettel bizonyítanánk: ,,Jegyezzük meg ezt a napot, 1902. január 16-át, ezen a napon kezdődik a székely népnek tömeges kivándorlása az újvilágba, ha ugyan a hatóság erővel ki nem veszi az új hazát keresők kezéből a vándorbotot. (…) Tehát: 26 székely család indul Amerikába. Ha a csendőrszurony vissza nem tartja, látni fogják színről színre a tengert, melyet eddig csak a meséből ismernek. Mennek hetedhét ország ellen, az Óperenciás-tengeren túl, mennek szerencsét próbálni, mivelhogy az ősi földön elhagyta őket a szerencse, elhagyta őket az Isten, veszni-pusztulni hagyta a »magas« kormány, romlásba vitték vezérök, akit ők még nem oly rég Istenként imádtak…" S a megrázó végkövetkeztetés, mutatva, hogyan lazul meg a régi, ördöglakattal a másikba, a megújulóba zárt Erdély ,,kemény magva", a Székelyföld az egymást sokszorozó történelmi kataklizmák közepette. ,,Halljátok, emberek? Az államvédő, a nemzetfenntartó székely már nem megy Romániába. Ott már helye nincs. Megy Amerikába, honnan visszatérés nincs."

Hegedűs monográfiájában megpróbálja megfejteni a ,,szembejövő ember" titkát. S ezt segíti a végre megcsonkítatlanul újra kiadott önéletrajzi regénye, az Édes anyaföldem!, amelynek alcíme korántsem véletlenül Egy nép és egy ember története, s amelyben Benedek Elek végre önmagáról ír. Ezért is ajánljuk jó szívvel minden érdeklődő, meséin felnőtt olvasónak, s ezért is közöltünk a kihagyott fejezetekből is e hasábokon, hiszen a nagy erdélyi emlékiratírók munkáihoz mérhető önéletírás. Számvetés. Szembenézés sorsával, sorsa fantomjaival, a történelmi kataklizmákkal, Trianonnal és azzal, ami utána következett.

*Hegedűs János: Benedek Elek-monográfia; Benedek Elek: Édes anyaföldem!, Pallas-Akadémia Kiadó, 2009