Szabó Csongor

Nehéz esztendő volt, nagyon nehéz... Na de erről hadd meséljen ő maga.

— Nyolc rali — ebből kettő nemzetkőzi — és két hegyi gyosasági futamon álltam rajthoz idén. Egy újonnan pontra tett Peugeot gépkocsival kezdtem az idényt a Brassó-ralin. Nem társult hozzám a szerencse is, hiszen már az első napon a gépkocsi sebességváltója meghibásodott, s a verseny feladására kényszerültem. A Magyarországon megjavított autóval jelentem meg a második ralifutamon, a Temesvár-ralin. A pontra tett gépkocsi ezúttal állta a sarat, s az A-kategóriában a 7., összetettben pedig a 17. helyen zártam a futamot. Természetesen, kezdett helyreállni az önbizalmam, s ez érződött is a harmadik versenyen, a kőröspataki ralisprinten, mely az idény első murvás futama volt. Remekül helytálltunk — Marcus Andreoiu navigátoromra gondolok —, hiszen az A-kategória 3. helyét szereztük meg. Így hangoltunk a negyedik futamra, a jászvásárira, melyet sajnos idő előtt lefújtak a rendezők, történt ugyanis egy szörnyű baleset, s ezért vetettek véget a futamnak, mi akkor a A-kategóriában a 7., összetettben pedig a 27. helyen álltunk. A baleset annyira megviselte Marcust, hogy kiszállt a csapatból, nekem pedig más navigátor után kellett néznem. Így került a navigátori székbe a brassói Angela Stănescu, aki a Kolozsvár-ralin mutatkozott be. Ez volt az első versenyünk, így aztán természetes, hogy óvatosan kezdtünk. A harmadik gyorsasági szakaszon fokoztam az iramot, a tempót, ha így jobb, de a felázott úton lesodródtunk, és egy földbuckának ütköztünk, s az ütközés következtében megsérült a gépkocsi futóműve, így aztán a verseny feladására kényszerültünk. Következett a hatodik verseny, az első hegyi futam Sinaián. A frissen megjavított Peugeot valósággal száguldott az úton, mintha érezte volna, bizonyítania kell az előttünk álló Mecsek-rali előtt... Tény, hogy az A-kategóriában a 4., az első meghajtásúak sorában pedig az 5. helyen zárt a Peugeot. Ugye, mondanom sem kell, hogy a Mecsek-ralira feltöltődött önbizalommal utaztam. Itt a pécsi Topp Cars Rali Team színeiben rajtoltam. Jól is ment az elején, de a nyolcadik gyorsasági szakaszon a sebességváltóban egy csavar eltörött, s a gépkocsi a harmadik sebességi fokozatban maradt... Visszakocogtunk a szervizbe azzal a tudattal, hogy a szuperrali szabályai szerint másnap rajthoz állhatunk. Sajnos, ez a szabály a magyar autósportban nem érvényes... Kissé letörve jöttem haza, s készültem a Barcaság-ralira, bizonyítani szerettem volna, hiszen ez a rali részben háromszéki is, mivel jó része a megyében zajlik. Itt is jól kezdtünk, az apróbb hibák ellenére is eljutottunk az utolsó gyorsasági szakaszhoz, melynek végén, két kilométerrel a cél előtt eltörött a hátsó tengelyünk, a kerék kifordult, s a verseny feladására kényszerültünk. Így zárta pályafutását csapatunkban Angela. A kilencedik versenyre, a Komró-ralira ugyanis visszatért barátom, Marcus Andreoiu, s ez a visszatérés nagyon segített önbizalmam helyreállításában. Ráadásul a Topp Cars újra versenyképessé tette gépkocsimat, s az első napot az A-kategoria 2. helyén zártam. Összetettben a 120-as mezőny 40. helyét foglaltam el. Bizakodva vártam vasárnapot. Ködre, esőszitálásra ébredtünk, majd zuhogó esőre váltott a korai szitálás, az útra hullott falevelek nagyon megnehezítették a verseny feltételeit, ránk pedig egy 28 km-es gyorsasági szakasz várt... Rajtoltunk, ment minden a maga rendjén, faltuk a kilométereket, már csak négy volt hátra, amikor egy hosszú egyenes végén a féktávon az autó irányíthatatlanná vált, és kirepült az utat szegélyező erdő fái közé. Igazi pech... de szerencse is, hiszen mindketten sértetlenül megúsztuk a „repülést", a gépkocsi is kisebb károkat szervedett, s ezért otthagytuk a Topp Carsnál. Itthon a keresztvári hegyi gyorsasági futam várt, melyen úgy terveztük Marcusszal, hogy megvívunk egymással. Nagyon készültünk, de hiába, az én autóm nem érkezett meg a verseny rajtjára. S ha már nem vívhattunk különviadalt, Marcus nagyvonalúan lemondta a versenyt, és átadta nekem a gépkocsiját, azaz Opeljét. Igazán nemes gesztus. Ilyent is csak ő tud tenni. Én a magam rendjén igyekeztem ezt a nemes gesztust jó eredménnyel viszonozni. Sikerült is. A H2-es kategóriában az 1., az első meghajtásúak osztályában a 4., a H-kategóriában a 9. helyen zártam a versenyt s ezzel az idényt.

— Az eléggé változatos, zajos idényt. Összességében hogyan értékeled?

— Apróbb felvillanásokkal és sok technikai gonddal tarkított volt a versenyidény, mindezen tények mellett pozitívan értékelem, hiszen az év elején megfogalmazott célt — tapasztalatszerzés — elértem. Sokat, nagyon sokat tanultam a bajokból, gondokból, na és megvillanásaimból is.

— A sok gondot, bajt elmondtad, de gondolom, az apróbb felvillanásaidon túl volt már örömben is részed...

— Nagy örömet szolgáltatott a Topp Cars hozzám való viszonyulása. Nemcsak felpártolt a két verseny alatt, hanem igazi csapattagként kezelt, s ezt a csapattagságot a jövőre is felajánlotta.