Mire lejár az elnökválasztás, és kiderül, ki nyeri el az ország irányítását, kié lesz a kormányalakítási megbízás, oly méllyé válik a válság, hogy nem is jutalomnak, sokkal inkább büntetésnek lehet majd tekinteni a feladatot.
A Boc-kormány kilenc hónapos regnálásának, a megbuktatásukat követő hetek fejetlenségének hatásai most kezdenek valóban érződni. Eddig is sejtettük, nem jól alakulnak a dolgok, nincs pénz, ám mostanra egyre nyilvánvalóbb, nemcsak a világválság hatásainak enyhítésére voltak képtelenek, de egyenesen súlyosbították a helyzetet, amely akkor válik nálunk valóban drámaivá, mire a világ nagy része elkezd kilábalni a mélypontról.
Év elején, amikor a Nemzetközi Valutaalaptól kért hitel szóba került, Traian Băsescu még biztonsági megoldásként emlegette a kölcsönt. Év közepén döbbenten szembesültünk, szó sincs arról, hogy beruházásokra, a gazdaság fellendítésére használnák a pénzt, bizony az államkassza lyukacskáit igyekeznek betömködni, egy részét bevallottan a fizetések, nyugdíjak fedezésére fordítják. Hiába támasztottak szigorú feltételeket a nemzetközi pénzintézetek, a kormánynak nem sikerült csökkentenie bérköltségeit, sőt, most derül ki, üres szólam volt minden fogadkozás, ezek hónapról hónapra növekedtek. Most, az év vége felé már nyilvánvaló, a túléléshez kell a hitel. Naponta változik a szükséges összeg is. Előbb csak az elhalasztott 2―2,5 milliárd eurót emlegették, aztán három-, majd három és fél milliárdra emelkedett az év végéig elengedhetetlen pénzösszeg, míg végül szombaton a Román Nemzeti Bank szóvivője már ötmilliárd euróról beszélt. Ha eddig nem sejtettük, mindez jelzi, az államfő kedvenc kormánya, annak istenített vezetője bizony csődöt mondott. A kampányoknak, politikai csatározásoknak, no meg a Traian Băsescu agyából kipattanó ötleteknek alárendelt kabinet kielégítette szellemi irányítója s sleppje igényeit, ám semmilyen egyéb szempontnak nem sikerült megfelelnie.
Itt áll hát Románia nyakig eladósodva, elmerülve a gazdasági, politikai, intézményi válságban. December hatodikán lejár a választási csinnadratta, a mindennapi csatározás talán elcsitul, de számunkra, hétköznapi polgárok számára csak azt követően jön a feketeleves. Amit ma csak sejtünk, apró jelzésekként tűnik elő a választási szólamok fátyla mögül, a helyzet letisztulása után nyilvánvalóvá válik, s félő, a valóság lekörözi majd legsötétebb elképzelésünket is. A kampányban elpancsolt esztendő után maradunk cirkusz, s lehet, kenyér nélkül is.
