Mármint Mircea Dinescu költő, közíró Craiova megyéből, ahol Cetateán a birtokán él, de ha nem változtat magatartásán, fel is út, le is út. Mindezt egy Solomon nevezetű craiovai polgármester mondotta fenyegető hangsúllyal Traian Băsescu egyik kampányrendezvényén Dinescu jelenlétében, aki viszont nem kapott szót (?).
Traian Băsescu szerint amúgy is eleget beszél különféle televíziókban, s barátságukat megcsúfolva állandóan őt mocskolja. Arról tevékeny elméjéről elhíresült elnökünk megfeledkezett, hogy öt évvel ezelőtt éppen Mircea Dinescunak köszönhette — többek között —, hogy megválasztották.
A bejelentésnek volt némi előzménye, Dinescu fellegvárában, Cetateán már elhangzott egy másik kampányrendezvényen, egy másik polgármester szájából, hogy ha Traian Băsescut újraválasztják, Dinescu öt esztendőre elköltözhet a Duna túlsó partjára, birtokait majd felügyelik. Miután Dinescunak kiadták az útját, a pofont, mondotta Solomon polgármester, meg is érdemelte. Közben egy harmadik polgármester mint lakáj törülgette az imádott államfő sáros nadrágját, utána pedig Gigi Neftoiu ismert craiovai maffiózó, volt szekus — aki többek között az áldatlan emlékezetű nyolcvanas években Dinescut is, Dan Deşliu költőt és Stelian Tănase írót is megfigyelte, s amúgy megéri ama pénzt, amit akkoriban érte adtak, és azóta jó gazdaként (gyengébbek kedvéért: om goszpodár!) kamatoztatott — egy kardot nyújtott át a kissé rekedt, de a Dinescu nyilvános megalázása után virágos hangulatba kerülő államelnöknek, aki szétnézett, kit is vághatna le (a törökök, sajnos, már régen elmentek haza), és felemelte a kardot. Emlékezetes pillanatok voltak, a 2009-es elnökválasztási kampány nagy pillanatai.
Dinescu másnap a Realitatea tévében kissé indignáltan szóvá tette, hogy ilyesmi még nem történt vele, Ceauşescu idejében renitens magatartása miatt házi őrizetben volt ugyan, de még a balkáni Caligula sem akarta elzavarni Bulgáriába. De úgy látszik, az idők változnak.
Ha Traian Băsescut újraválasztják, sok mindenre el lehetünk készülve. Elkerülhető-e ez? Nos, egy ideillő analógiával a jéghegy is közeledett a Titanic felé, el lehetett volna ugyan kerülni a dolgok szerencsés összejátszása folytán a végzetes ütközést, de mégis bekövetkezett. A többit tudjuk: a luxushajó elsüllyedt.
Hogy Băsescu kezdi népét és országát összetéveszteni hajdani hajójával, amit azóta a román kereskedelmi flottával együtt eladott, csak az egyik aggasztó jel. A másik, hogy talpnyalók, csalók, lakájok veszik körül, egyre több félvilági alak nyüzsög körülötte, kardokkal és kardok nélkül, a környezetében már csak benne vakon bízó híveit tűri meg. S ez még csak az első öt év végén kezd alakulni, elképzelhető a reprezentatív folytatás, amelytől a balkáni jó Isten mentse meg ezt a jobb sorsra érdemes országot, eredeti demokráciájával együtt, amely máris romokban hever. A romokon Elena Udrea tűnik fel, mobiltelefonon hívja az egyik tévécsatornát, és állítólagos rajongója nevében önmagát dicséri. Magad uram, ha momentán nincsen szolgálóleányod. De még lehet! Előttünk a jövő. A sors és Traian utat nyit nekünk…
