Megvolt az öröm...

— Miután leállamvizsgáztam augusztus 22-én, első dolgom volt munkát keresni. Jelentkeztem a jó nevűnek tartott szentgyörgyi Pro Vitam diagnosztikai és kezelőközpont, valamint munkaorvosi rendelő hirdetésére, s a százvalahány pályázóból egy osztálytársammal ketten jutottunk be. A felvételi beszélgetés nagyon alaposnak tűnt, a menedzser fogadott, valódi interjú volt, egy laptopot bekapcsolt, abból kérdezett, számítógép-kezelési ismereteket is kért, tudni akarta, mennyi időre szeretnék munkaszerződést kötni, és mennyi fizetést várok el. Mondtam, olyan tizenkétmilliót, gondoltam, marad kilenc-tízmillió a levonások után. A kórházban annyi egy kezdő asszisztens bére, ott azonban most nincs felvétel, létszámstopot rendeltek el. Ezért próbálkoztam a magánszférában.

Szeptember 2-től kezdtünk járni, azt mondták, az első két hét ún. ,,proba practică liberă" (szabad gyakorlat), nincs órához kötve, a lényeg az, hogy ismerkedjünk a feladatokkal. Úgy gondoltuk a kolléganőmmel, egy órát ott tartózkodni értelmetlen, ezért reggel héttől háromig kiültük a nyolc órát. Két hét múlva szombaton ismét vizsgáztattak. Ezután a doktornő kijelentette, fel vagyunk véve, október elsejétől megkötik a munkaszerződést, és kiállítják a munkakönyvet.

Egy hétig én voltam délelőttös, utána a kolléganőm, én pedig délután jártam. Aki délelőttös, a laborban vért vesz, vizeletet, a kenetek bakteorológiai kitenyésztésével foglalkozik, délután pedig a leleteket kell kiadni, illetve terepre járni Kézdire vagy Kovásznára. Délután munkaorvosiztunk, kimentünk falura vagy városokba, felmértük a tanárok stb. egészségi állapotát, statisztikai kimutatásokat készítettünk. De annyira elfajultak közben a dolgok, hogy reggel bementem abban a tudatban, háromra hazajöhetek, de egykor elvittek terepre, és este hétkor kerültem haza. Előfordult, hogy második nap sorozatban tizenkét óráztunk. Erről korábban nem volt szó. Egy szombaton szabadságolás miatt viszont ketten maradtunk kezdők, és bebizonyítottuk, tudjuk magunkra is csinálni.

...meg a bánat

— De eljött az október elseje, és szerződést még mindig nem kötöttek velünk. Kérdeztük, mikor, azt felelték, a papírok ,,folyamatban vannak". Egy picit kiakadtam, amikor a doktornő megkérdezte tőlünk, mennyi a minimálbér. Ő orvos, és nem tudja? Mi megérdeklődtük, egy egészségügyi középkáder kezdő fizetése 683 és 1200 lej között mozog. Végül közölték, hogy minimálbérrel vesznek fel, és jár majd ételjegy. Kézhez kaptam volna ötmilliót vagy kevesebbet. Amikor azt mondtuk, hogy tudomásunk szerint ,,proba practică liberă" nem létezik, s hogy ha valaki megnyer egy versenyvizsgát, akkor esetleg hat hónapos próbaidőt köthetnek ki, ami után emelik a fizetést, azt felelte a doktornő, hogy a két hétért nem jár pénz, mert azalatt tanulnunk kellett. Erre én elkeseredtem, mert egy hónap alatt beleadtam anyait-apait, és mégsem kaptam egy lejt sem. A kérdésre, hogy utána mire számíthatunk, azt felelte, hat hónapig minimálbért kapunk, utána az attól függően nőhet, ha jól teljesítünk, és kellő odaadással tesszük. Én ezt úgy értettem, hiába dolgozom agyon magam, akkor is kiszúrhatják a szemem hétmillióval. Rosszulesett, mert egy volt osztálytársunk Brassó megyében családorvosi rendelőben helyezkedett el, és tízmilliót kap kézhez, a két hetet is kifizették neki. Ezért úgy láttam jónak, ha feketén tovább nem dolgozom, és október 5-én eljöttem. A kolléganőmmel, aki ott maradt, úgy tudom, végül október közepén kötötték meg a munkaszerződést, felhívtam, mondja el, hány lejt kap, de nem volt hajlandó válaszolni.

Alanyunk utólag írásban tett panaszt a Területi Munkaügyi Felügyelőségen, beadványában tiltakozik az ellen, hogy feketén dolgoztatták közel 230 órát, szombaton is, ráadásul egymás utáni napokon 12 órákat, és az ügy kivizsgálását kéri. Említi továbbá, felszámítja, hogy halmozott hátrányokat szenvedett el, munkába állási kísérletének kudarca miatt elesett a továbbtanulás lehetőségétől, elveszítette árvasági nyugdíját, és szinte a munkanélküli segélyről is lemaradt, ami friss végzősöknek ez esetben kilenc hónapig jár.

Hozzáteszi, azért hozza nyilvánosságra panaszát, hogy sorstársai tanuljanak belőle, afféle tapasztalatmegosztásnak szánja hát.

A másik fél

Dr. Terza Lívia doktornőnek, a cég tulajdonosának és vezetőjének véleményét is kikértük az ügyről. A doktornő szerint ők nem dolgoztatták az alanyt, ő ugyanis egy hónapig tanulta a tennivalókat, tulajdonképpen vizsgai felkészítőn vett részt. Utána pedig ,,eltűnt". Elsején hagyta őket ott, ők nem vétettek, mert tizenöt napot ad a törvény az új alkalmazott bejelentésére a munkaügynél. A próbaidőre véleménye szerint szükség van, mert az asszisztensek úgy jönnek ki az iskolából, hogy nem tudnak semmit. Neki egy alkalmazottra volt szüksége, de kettővel próbálkozott. Az alany gyenge volt, de mivel a másiknak hiányzott egy irata, ezért kérte az övét, hogy felvehesse. A papírokat azonban nem kapta meg. ,,Egy hónapig jószántából jött velünk, hadd lásson bele a munkánkba. Senki sem kötelezte, hogy jöjjön. Úgy hagyott itt, hogy nem szólt egy szót sem. Miért nem közölte velem, mire készül? A hátunk mögött mindent lehet mondani. Azt is, hogy én kihasználom az embereket. Jöjjön ide, és mondja a szemembe. Hozza ide, riporter úr, szembesítsenek vele." Mondottam, hogy az nem áll módomban, nem is lehet feladatom, erre a doktornő kijelentette, befeketítési kísérletnek tartja, ami történt.

Próbaidő

Pár további részlet tisztázása végett Berde Zsuzsa munkaügyi jogászhoz fordultunk. A jogásznő szerint ingyenmunka senkitől sem várható el, a szerződést a munkába állás első percétől kezdve meg kellett volna kötni, s abban a próbaidős feltételek is szerepelhetnek persze. A próbaidőt is csak szerződéssel szabad végigdolgozni, s a feltételek nem teljesítése esetén felbontható a szerződés. Mások a feltételek szakképzett és mások szakképzetlen személy esetében. A munkakönyvet és a szerződést újabban a Területi Munkaügyi Felügyelőségen kell letétbe helyezni. Ami az esetleges kártérítési igényt illeti, ha bizonyítják, hogy kár érte az alanyt, akkor az beterjeszthető és megítélhető.

Végül a Munkatörvénykönyvet is elővettük (2003/53-as törvény). Abban azt olvastuk a 31-es paragrafusban, hogy a próbaidőszak legtöbb harminc napig tarthat végrehajtói munkakör esetén, ha friss végzősökről van szó, három és hat hónap közötti időszakra terjedhet, miközben az alkalmazott minden jogot élvez. Leszögezi a jogszabály, hogy ,,egyetlen próbaidőszakról" lehet csak szó, és az beleszámít a szolgálati időbe.