S bár az agrárpolitikájának nagyszerűségét aprólékos számadatokkal illusztráló jelenlegi államfő az első percekben uralta a terepet, a következő időintervallumban a liberálisok elnökjelöltjének sikerült néhány, a román flottával, Băsescu kommunista párttagságával, a nők politikai karrierével kapcsolatos kérdéssel zavarba hoznia a korábban mindig és minden hasonló összecsapást fölényesen uraló vitapartnerét. A vita mindezek ellenére közel sem volt olyan durva és könyörtelen, mint amire a sok éve tartó háborúskodás után számítani lehetett. Mégis a Băsescu homlokán gyöngyöző verítékből, el-elkomoruló tekintetéből kitűnt, Antonescu nagyobb falat számára, mint amire számított. Crin Antonescu okos volt, szellemes, és kiváló szónoki képességeit jól kamatoztatta. Hiába próbálta Băsescu az esélytelen jelölt szerepébe kényszeríteni, nem sikerült. Dacára annak, hogy Románia jelenlegi elnöke szemmel láthatóan nem akart komoly háborút, nem másért, de létfontosságú lenne számára, hogy a második fordulóban saját táborában tudja Crin Antonescu liberális szavazóit.

Különben jó, hogy legalább erre a vitára sor került, nem valószínű ugyanis, hogy az első fordulóban folytatása lesz. A jelenlegi államfő kampánystábja eddig is visszatartotta az ilyenszerű megmérettetéstől, s most — ha erre szükségük volt még — meggyőződhettek: emberük már nem állja úgy a sarat, mint öt évvel korábban, spontaneitása megkopott, szelleme elfáradt, sérülékenysége kitetszik.

Băsescu másik kihívója, Mircea Geoană, a szociáldemokraták elnökjelöltje — a vita előkészítetlenségére hivatkozva — kitért az általa korábban oly nyomatékosan követelt konfrontáció elől. Hátrányára tette, mert megeshet, Crin Antonescunak pont ezzel a váratlanul jó szereplésével sikerült újabb szavazókat szereznie, s a közvélemény-kutatások eddigi harmadik helyéről előre lendülnie. Volt rá példa az elnökválasztások történetében.