,,Az árnyékot alkotó sötét karaktervonások, illetőleg fogyatékosságok pontosabb vizsgálata azt mutatja, hogy ezek érzelmi természettel, illetve bizonyos autonómiával rendelkeznek. (...) E mélyebb síkon az ember alig vagy egyáltalában nem ellenőrzött érzelmeivel többé-kevésbé úgy viselkedik, mint egy primitív lény, aki nemcsak indulatai akarattalan bábja, hanem ráadásul feltűnően képtelen az erkölcsi ítéletre is."
Nos, mindez sajnálatosan igazolódott be a Crin Antonescu—Traian Băsescu kampányvitában, ahol megdőlt az a Băsescu és hívei által terjesztett legenda is, miszerint a ,,főnök" ilyesfajta vitákban egészen egyszerűen legyőzhetetlen. Megdőlt, mert az udvarias és rokonszenves úriember benyomását keltő Crin Antonescu saját pályáján pontozta Băsescut, s előnyei vitathatatlanok voltak. Gyorsabbak a reakciói, élesebb az esze, bármikor meg tudja fordítani a beszélgetés irányát, és gondosan előkészített célzásai általában ülnek. Hogy itt csak arra a replikájára emlékeztessünk, amikor szóba hozta, hogy nem ő volt egy pártban Ion Iliescuval. Az izzadó, feltűnően ideges államfő gyanútlanul sétált be a csapdába, s azt állította, hogy ő soha nem volt tagja a Nemzeti Megmentési Frontnak. Nem is erre gondolt — mosolygott jóindulatúan a liberális jelölt —, hanem a Román Kommunista Pártra. A másik: arra a kérdésre, hogy mihez kezd, ha mégsem választják meg, Băsescu felcsattant, neki van mestersége, hajóskapitány, és bármikor visszamehet a tengerre. Mestersége van — pontozott Antonescu —, csak flottája nincs…
Volt azonban a vitának egy sajnálatos eseménye is, Băsescu mélypontja, ahol félreérthetetlen és alantas célzást tett riválisa feleségének tragikus halálára. (Antonescu első felesége rákos volt, s nem bírván elviselni a szenvedéseket, öngyilkos lett.) Méghozzá — előtérbe kerülvén az árnyék, személyisége sötét oldala — Băsescu burkolatlanul Antonescut tette felelőssé felesége haláláért, másnap pedig Brassóban újságírók faggatózó kérdéseire válaszolva azt állította, hogy nem is tudott riválisa házasságának tragédiájáról, ő végig magáról és feleségéről beszélt, hiszen ő minden nehéz pillanatban Maria Băsescu mellett állt. Mintha elfelejtette volna, hogy hajóskapitányként az év nagyobb részét általában a tengeren, a családtól távol töltötte. Annyi lelkiereje sem volt, vagy nagyvonalúsága, hogy legalább utólag elnézést kérjen. Személyiségének sötét oldala — nem először és nem utoljára politikusi pályafutása során — ismét eluralkodott.
S ez megint és újult erővel veti fel a kérdést, hogy mégis, egy elnökválasztási kampányban meddig lehet elmenni? Az már csak hab a tortán, hogy amikor arról faggatta a moderátor, melyik volt az a könyv, amelyet utoljára olvasott, azt válaszolta, Mircea Cărtărescu verseskönyve, a Levante, megfeledkezve arról, hogy ugyanerre a kérdésre 2004-ben, előző kampánya során is ugyanezt válaszolta. Ezek szerint azóta a Levantét olvassa állandóan újra. De, hogy is mondjuk, udvariasan és finoman, ez a legkisebb baj...
