Illyés Gyula és követői még ötágú sípról szólva haragították magukra a magyartartó államokat — más országok belügyeibe való beavatkozás stb. —, Beke Györgynek nem sokkal halála előtt azt kellett megállapítania, hogy csupán rajtunk, magyarokon maradt meg csuklónkra, agyunkra, gondolkodásunkra égetve a kisebbségi bilincs.

„Majdnem mindegyik szomszédos vagy közeli nép így vagy úgy élt az önrendelkezés jogával. Szlovákok, horvátok, szlovének, macedónok, bosnyákok, ukránok, litvánok, észtek, lettek, grúzok, örmények sorsuk urává lettek, miként erre vágyik minden életképes nép. Csak a magyar kisebbségek maradtak mind egy szálig nyelvi, tudati bénaságukban. Sőt, a független államok megszaporodásával tovább szaporodott a magyar kisebbségek száma. Hány országban vagyunk immár szétszórva az öreg Duna mentében. Kilenc magyar kisebbség! Soha nem voltunk így megtörve a történelemben."

„A török világban is csak háromba szakadtunk, nem kilencbe. Erdély, Vajdaság, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Csehország (ott is jelen van a magyar kisebbség, az 1946 körül oda deportáltak utódai, még folyóiratot is kiadnak Prágában), végül Kárpátalja. Ez nyolc. De ha erre a szörnyű magyar szórványvilágra gondolok, akkor az anyaországot is hozzájuk kell számítanom, kilencediknek. Itt is kisebbségben vagyunk, történelmi mérce szerint, ha képtelennek bizonyulunk érdemben segíteni a peremvidék magyarjain vagy az olyan nagy nemzeti közösségeken, mint az erdélyi magyarság. Valójában meg sem tárgyalta a nemzet önmagával, hogy miként segíthet igazán a végeken. Úgy mondják ezt, hogy máig sincs nemzeti stratégiánk."

Mi, magyarok az anyaországban is kisebbségben vagyunk... Miközben a saját nacionalizmusába belevadult Ukrajnában az oktatás átszervezésének függvényeként nem nyomtatnak magyar nyelvű tankönyveket, mert fokozatosan az állam nyelvére akarják átállítani a kisebbségek iskolai oktatását. Az ukrán nacionalisták nem a 150 000-es magyar kisebbség és a többi kisebbség ország szuverenitását megrontó törekvésétől félnek, hanem az oroszoktól. Ukrajna lakossága 51 százalékának orosz az anyanyelve. Az ukrán nyelvnek a fél ország oroszaira erőltetése veszélyes játék a tűzzel. Az orosz anyanyelvűek a maguk érdekeit szem előtt tartva szembeszállnak a rendelkezéssel. Azért küzdenek, hogy az orosz is államnyelv legyen. Amennyiben ez a küzdelem eredményre vezet, a magyarok és románok — körülbelül száz-száz anyanyelvű iskolai intézményük működik — a két nyelv között választva tanulhatnának. A beolvasztásuk felől nézve ez egykutya. Ukrajnában 1800 orosz tannyelvű iskola működik. A lengyel kisebbséget nem sújtja annyira a rendelkezés, mert 71 százalékuk az ukránt tartja első nyelvének, és mindössze négy lengyel iskola van. (Ez azt jelenti, hogy a lengyelek beolvasztása ukrán szemmel nézve „sikeres" volt.) A nyolcmilliós orosz lakosság — Putyin szerint 17 milliós — Oroszország gazdasági és politikai nyomásával a háta mögött eredményesebben ellenáll az ukrán elnemzetlenítésnek.

Magyar iskolák Kárpátalján, a történelmi Magyarország területén működnek, Ukrajnának abban a földrajzi övezetében, amelyet a második világháború után az itt élők megkérdezése nélkül vágtak a Szovjetunióhoz. Trianon után az összetákolt Csehszlovákia boldogította az ottani magyarságot, 1939—1945 között Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, majd a Szovjetunió kaparintotta meg, Ukrajna erről a birodalomról szakította le és bonyolította le a magyarok tízezreinek elhurcolását.

A mostani magyar kormánnyal ellentétben Románia szívére és vállára is veszi a határokon kívüli román kisebbségek gondjait. Băsescu legutóbb újabb könnyebbítéseket jelentett be a román állampolgárság megszerzésére vagy visszaszerzésére vonatkozóan. Öt hónapon belül az akaratukon kívüli okokból elveszített állampolgárság a harmadik generációig visszaszerezhető.

Felvidéken — szándékosan használom a szót — Duray Miklós, az MKP alelnöke azt javasolja, hogy az 1880-ig magyar állampolgársággal rendelkező felmenők esetében adják meg, kérésre, a magyar állampolgárságot.

Természetes, hogy ebben az esetben sem özönlenék el a csonka országot a határon kívüli, nemzeti identitásukat tekintve a maradék országbeliekénél felvértezettebb magyarok.

Az állampolgárság megszerzésének lehetősége nemzeti önbizalmukat erősítené, és könnyebben ellenállnának a beolvadás kísértésének. A kettős állampolgárság intézményének kiterjesztése az érem egyik oldala. A másik az erős nemzeti alapon álló kormányzat lenne, amely a maga eszközeivel ellensúlyozni tudná a saját országukat és ennek fővárosát gyalázó kozmopoliták nemzeti sorsot rontó ügyködését, amelyre éppen napjainkban volt egy hátborzongató példa.

És erősíteni kellene az Európai Unión belül is az őshonos kisebbségek védelméért folytatott küzdelmet, amire legutóbb Gáll Kinga fideszes EP-képviselő tett javaslatot.

Ukrajna, az orosz nyomást kivédendő, az EU és a NATO irányába tájékozódik. Mire ez esedékessé válik, talán lesz olyan magyar kormány, amely a románokkal szövetkezve EU-tagként a maga „nyet"-jogát érvényesíti.