Ha hatalmon vannak, a húsosfazékhoz szeretnének minél közelebb kerülni. Akik ellenzékben vannak, egy kicsit koplalnak, és abban reménykednek, hogy majd rájuk is sor kerül. Az elmúlt évben a kormány levizsgázott. Mondhatnánk azt is, hogy országvezetésből bukott. Az ország buktá(já)ból nekünk jut a legtöbb. A buktát, ha keletlen is, sületlen is, nekünk a torkunkon nyomják le. Nálunkfelé ebbe a nagy buktába nem buknak bele a politikai szereplők, csak mi. Jelenlegi államelnökünk szerint a mi gazdaságunk kimondottan a világgazdaságtól függ. Az optimisták azzal biztatnak, hogy lesz ez még sokkal rosszabb is. Sokunk előtt ott lebegett példának Magyarország, az EU volt mintagyereke. Ott is dübörgött a gazdaság, és azt hitték, hogy napról napra jobban fognak élni. Szép csendesen úgy eladósodtak, hogy még az unokáik unokái is kamatot fognak fizetni. Ott most Orbán Viktor viszont (a mi elnökünkkel ellentétben) azt mondja, hogy a világgazdaságnak különösebb szerepe nincs Magyarország gazdaságában. És csak meg kell határozni az irányokat, akarni kell, és máris minden jobbra fordul. De vajon melyik is a jó irány? Mert az akarattal nincs baj. Ők már nagyon akarnak kormányozni. Romániában viszont most az államelnökjelöltek akarnak vezetni. Először az államelnök-választáson, és később az országban. Mert a nyertes nevezi ki a miniszterelnököt. Aztán a miniszterelnök kinevezi a kormányt, és elosztják a különféle állásokat. Ebben talán ki is merül a kormány tevékenysége. Tovább már semmit sem kell tennie. Ahogy ez a mostanig regnáló kormány esetében is volt. Minden megy magától. Tönkre. Illetve a kormánynak csak van még egy fontos feladata. Kölcsönöket kell kérnie, és garantálnia kell azok visszafizetését. Mert ha nem lesz hitel, nem lesz miből kifizetni a köztisztviselők fizetését és a nyugdíjakat. A köztisztviselőknek máris olyan dolgozhatnékjuk van, hogy ismét sztrájkkal fenyegetőznek, ha elküldik őket fizetés nélküli szabadságra. Hol vagyunk már attól, mikor a régi rendszerben azt mondták egy kantin adminisztrátorának viccből, hogy nincs pénz, és egy hónapig nem kell munkába mennie, mert nem tudnak neki fizetést adni? Tudott ő, amit tudott, és azt mondta, hogy sebaj, ő akkor is megy munkába. Tulajdonképpen emiatt a kölcsönkérési akció miatt kell kormányunk legyen. Most is látszott, hogy ha szükséges, mindent megtesznek a honatyák, hogy költségvetésünk legyen, mert ez a feltétele a Nemzetközi Valutaalapnak. Aztán ezt is fizethetjük vissza csőstül mindannyian. Hol is van már a tavalyi gazdasági rablómese, a Nagy Román Gazdasági Csoda? Szép volt. Hol volt, hol nem, mese volt, igaz sem volt. Igaza van Băsescunak: nálunk az égadta világon semmi nem függ pártjainktól és kormányunktól. Különösen akkor, ha az az ő kedvenc pártja és kormánya. A gazdaság nálunk csak úgy megy lefelé a lejtőn, magától. Illetve a tönkremenéshez egy-egy nagyszerű kormányhatározat is hozzájárul. Mint az átalányadó bevezetése. Viszont valamiből csak meg kell élni. Például kölcsönökből. Ehhez viszont, mint már említettem, miniszterelnök és kormány kell. Akit az államelnök nevez ki. Hát ezért kell nekünk elnök. Ezért kell elmennünk szavazni. Aztán semmi csalás, mert az bűncselekmény, amit börtönnel büntetnek!