Kő- és kovácsoltvaskerítés-nézőben voltunk Étfalván, Étfalvazoltán ikertelepülésén. Meglepett, hogy Gidófalva hosszán, majd a két települést egybekötő úton is jó minőségű aszfalton járhattunk. Útitársam magyarázta, hogy Berde József polgármester határozott ember, mielőtt a főutcára aszfaltköpeny került volna, mindenkinek el kellett végeztetnie a különféle bekötéseket, hogy elejét vegyék annak a nálunk dívó rossz szokásnak, miszerint az egyik munkacsoport aszfaltoz, a másik utána felvágja, tönkreteszi, hogy az ilyen-olyan vezetékeket elhelyezzék. Étfalván nincs még aszfalt, de az út alapozását előkészítették, az árkokat, amit mifelénk sáncnak nevezünk, kiásták, kitakarították. A faluba vezető makadámút is járható, gödrök, kátyúk nincsenek.
A falucska felső fertályának látványa ehhez képest is meglepetést tartogatott. Az Olt teraszára épített templom és ennek előtere látványként is impozáns. Egyetlen zavaró, mint majdnem minden településen, a villanyvezetékek és oszlopok gubancos összevisszasága. A templom alatti egykori árterületi lapályon jókora méretű játszóteret képeztek ki, ezt masszív és mívesen faragott kőkerítéssel futtatták körbe, a kerítésoszlopok közeit kovácsoltvas-imitációval töltötték ki, vagy súlyos lánccal zárták le. Ezzel átellenben, ami falvak esetében igen ritka, az új kultúrotthon kerítése is szemrevaló, hasonló stílusban épült.
Kétszer is körbenézek, hogy amit látok, jól látom-e és jól értelmezem-e. A falu nyugdíjas tanítónője panaszolta, hogy Étfalvazoltánba újabban nem térnek vissza a falu szülöttei, mert már az sincs, aki elmenjen. Ha a játszóteret és az új kultúrotthont meg ezek környékét nézem, méretüket tekintve egy módos nagyközség igényeit is kielégíthetnék. Az 1802-ben épült református templom népesebb gyülekezetet is kiszolgálhatna. A templomot egykor a falu népességéhez és módosságához igazították: 1850-ben lakossága 371 fő volt, 1880-ban ötszáz. 1992-ben Zoltánnal együtt 380 lakost számláltak. (Zoltánnak is van temploma.)
A templom, az út, a kultúrotthon, a játszótér a hazahívogató szerepkört is felvállalhatná. Csutka Attila községi képviselő rádiónyilatkozata szerint Étfalvazoltán Nagybudapesthez hasonlít. Ezt a Duna, Étfalvazoltánt az Olt választja szét. Csekélyke különbség, mosolyogjuk hozzá.
Több, nem idevalósi ismerősöm is van — volt —, aki ezt a romantikus fekvésű kis falut választotta, és ide költözött.
Úgy tűnik, nem döntöttek rosszul.
