Szíveskedjenek visszaemlékezni, tova a hatvanas években rontott ránk, szegény, jobb sorsra ugyanvalóst érdemes szocialista államokra a grippa, grippé. Hogy ki ne maradjunk belőle. Minden addigi hűlést, náthát legrippéztünk. Gyógyszerünk pedig, noha olcsóbban, de alig volt.
Az elvtársak a mi érdekünkben szinte fenyegetőleg mondták, hogy ez is az átkos Nyugatról jött.
Hogy nyugtunk ne lenne, beugrott hozzánk pár évvel ezelőtt az úgynevezett szárnyasinfluenza. Vitte az embereket, ha nem ügyeltek eléggé, és kiderült, hogy még az sem elég, jöhetett az Nyugatról vagy délről; mert mit ad Isten, most itt a nyakunkon a sertésinfluenza! Oltatják be emitt magukat látványosan a miniszterek, hogy izé, nézzük meg csak bizalommal, nekik nem fáj.
A baj a bizalommal van. Vagy velem? Mert nincs bizony bizalmunk. Gyurcsány azt mondotta, amikor hozzákezdett reform, reformer álnéven véglegesen kifosztatni Magyarországot, hogy nem fog fájni. Ilyen kedveskén, ápolgatólag mondá, hogy nem kell ám berezelni, mert...
Most úgy állunk, hogy az emberek vonakodnak, ugyanis az oltóanyag meg a beszúrás pénzbe kerül.
De a nagy össznépi kutya ott van elásva, hogy már semmiben nem bízunk, még egy óvatoska vírusban sem.
A sertésinfluenzát szerintem a kommunisták kapják legelébb, a szárnyast pedig a költők. Be van itt osztva minden, kérem.
Ha lenne bokatörésjárvány, biztos, hogy azt elsőnek Pegazus, a magyar költők gebéje kapná.
Vigasztalnám én népem, mint máskor más kórságokban, például a reményvesztésben, de már — az a kényszerképzetem — nekem sem hisznek. Mert annyi széllelbélelt arisztokratát kibírtunk, s én ugyanvalóst ki két ország két rendszerét hetven esztendő alatt, hát azt hiszi az én híveim serege, hogy oda se neki, nincs itt vész. Hullnak a sertésvírusosok, hullnak a szárnyasokkal egyetemben az emberek, elvész a férgese, avval annyi. Ügyelni kell, kalapkúrázni. De hát már kalapunk sincs.
Ott van a kutya elásva, hogy legelőbb — sokkal többen vagyunk! — a szegényebbje vész el! Érdekes módon a szegény emberek mintha fázósabbak lennének nálunkfelé.
Valahogy nem áll rá a szám a vigasztalásra.
Nyakunkba szakadt a legújabb kiadású tél, gáz- meg villanyszámlástul, az áfa nevű féreg foga is rág, mert égközelben az árak, akadoznak a gázvezeték adagjai, szóval, gőz van itt, az szent. És mit ad Isten, csapatoslag kerülnek napvilágra a milliárdokat sikkasztók! Hogy eddig hogy nem jöttünk rá! Itt minden legitim, mert annyi volt a sikkasztás, hogy azt már csak a bankrablások előzték meg a gyakoriságban. A krimi nem csak a filmművészetet, hanem a hírrovatokat is ellepte. Egyesek végkielégítésben milliomosok.
Mindeközben nézzük, röhögve tán, ahogy Bajnai Gordonka meg az egészségügyi miniszter s az egész csapat oltatja magába a sertésvírus elleni adagot.
Valahogy nem tudjuk utánuk csinálni. Mármint azt, ami odafenn, meg az adómentes szigeteken elhelyezett vagyonaikkal történik.
Restelkedve jegyzem ide, Isten meg ne verjen, s a gyanú se, mert írom: Kínában egyszerűen kivégezték nemrég az egyik nagy tolvajt, noha miniszter volt... Lopott és lógott, helyben és lefelé.
Akkor mi is lesz a legközelebbi vírus minálunk? Mindegy, megkapjuk. És fájni fog, ahogy a Gyurcsány-utód, Bajnai mondotta.
És ezúttal igazat.
