,,Kutatásaink egyértelműen alátámasztják, hogy a földi ökoszisztéma »szolgáltatásainak« — mint például a természetes árvízvédelem és az ivóvízellátás — nagyon is számszerűsíthető, sok trillió dolláros értéke van, és ennek a tőkének a kezelése közvetlenül kihat az emberek életminőségére. Ha a nemzeti döntéshozók gondoskodnak arról, hogy ennek a természeti tőkének az értéke mind az üzleti szféra, mind a társadalom számára láthatóvá és mérhetővé váljon, megnyílhat az út a természeti erőforrások mostaninál sokkal jövedelmezőbb és egyben fenntarthatóbb hasznosítása felé" — közölte az ötrészesre tervezett tanulmány első részének múlt pénteki, brüsszeli bemutatóján Pavan Sukhdev, a kutatási program vezetője.

A politikai döntéshozóknak szóló első tanulmánykötet megállapítja, hogy azok az országok, amelyek az elmúlt évtizedekben ráébredtek az életszínvonal és a természeti erőforrások fenntartható használata közötti összefüggésre, és ennek megfelelően átalakították a termelés és fogyasztás által vezérelt, és csak GDP-növekmény alapján értékelt korábbi gazdasági szerkezetüket egy természeti erőforrásokat hatékonyabban felhasználó modellre, már tapasztalják az átállásból fakadó előnyöket. Példaként említette, hogy Európában ma már minden negyvenedik munkahely a környezettel kapcsolatos tevékenységekre épül, úgymint a fenntartható erdőgazdálkodás, ökoturizmus, organikus mezőgazdasági termelés és a különböző ,,tiszta technológiákkal" kapcsolatos kutatási, kivitelezési és üzemeltetési munkák. ,,A hagyományos modell alapján működő gazdaságok sokkal inkább ki vannak téve a mostani gazdasági visszaesésnek, mint a környezetgazdálkodást szisztematikusan beépítő országok — az utóbbiak esetében a környezeti gazdálkodással kapcsolatos szektorokban továbbra is növekedés tapasztalható" — magyarázta Sukhdev.

A számos pozitív példa között a tanulmány megemlíti Skóciát, ahol az Európai Unió biodiverzitás-védelmi programjának (Natura 2000) keretében megóvott területek becslések szerint háromszor annyi jövedelmet eredményeznek, mint amennyibe a fenntartásuk kerül. Az Európán kívüli területekről származó példák között szerepel Venezuela, ahol a nemzeti talajvédelmi beruházások megállítottak olyan folyamatokat, amelyek egyébként évente mintegy 3,5 millió dolláros csökkenést okoznának a mezőgazdasági jövedelmekben. Vietnamban pedig egy egymillió dolláros egyszeri beruházással, amely egy 12 000 hektáros mangroveerdő ültetését finanszírozta a tengerparti sávon, kiváltott az ország egy több mint 7 millió dolláros beruházást, amibe a parti védművek építése került volna. Megemlíti a jelentés a guatemalai Maya Bioszféra Rezervátumot is, amely évente mintegy 50 millió dolláros bevételt eredményez, és 7000 embernek ad munkát.

A negatív példák között a tanulmány leír egy thaiföldi esetet, ahol egy mangroveerdőt kivágtak azért, hogy a helyén ráktenyésztő telepet hozzanak létre. A jelentés szerint egy ráktenyésztő telep hektáronként 1220 dolláros bevételt hozhat, de egyúttal 12 000 dolláros kárt okoz hektáronként a helyi közösségnek azáltal, hogy megnövekednek a partvédelem költségei, és a helyi közösség számára kiesik az erdővel kapcsolatos fenntartható tevékenységekből és a part menti halászatból húzható jövedelem.

,,Hiába mutatható ki világosan, hogy a fenntartható környezetgazdálkodás busásan megtérül gazdasági szempontból, a gazdasági társaságok és egyes emberek mégsem fordulnak maguktól ebbe az irányba, mégpedig azért nem, mert az előnyök kezdetben közösségi előnyök, amelyek csak fokozatosan fordulnak át egyéni előnyökké" — magyarázta újságírói kérdésre felelve a kutatás vezetője. Hozzátette: ezért fontos, hogy kezdetben az országok döntéshozói megfelelő politikákkal elindítsák a folyamatot. Ilyen lépés például a környezeti egyensúly és biológiai sokféleség értékének felmérése és számszerűsítése, majd ennek tudatosítása az egyének felé; a környezetileg káros állami támogatások kiszűrése és átalakítása; pozitív ösztönzők kialakítása és nem megfelelő környezethasználat esetén szankciók foganatosítása.

,,Nincs egyetlen recept arra, hogy mit kell tenniük az egyes országoknak, mert mindenki más alapokról és más helyzetből indul. De meg kell osztani a tapasztalatokat, és mindenképpen gondoskodni kell arról, hogy a helyi közösség kulturálisan és morálisan támogassa az adott programot, és gazdaságilag is hasznot húzzon belőle" — közölte Sukhdev.

A nemzetközi kutatócsoport német és európai bizottsági kezdeményezésre jött létre a gazdaságilag legfejlettebb országokat tömörítő G8-csoport és öt másik ország környezetvédelmi minisztereinek 2007-ben Potsdamban megfogalmazott ajánlásai alapján. Az ötkötetes tanulmánysorozat következő része a gazdasági társaságok számára fog ajánlásokat megfogalmazni, és várhatóan 2010 első negyedévében lát napvilágot. (Bruxinfo—fer-)