Az ország, a meredély szélére jutott Románia pillanatnyi elmeállapotáról szerettem volna írni ebben a fölöttébb különös novemberben, hiszen — akárcsak a politikusok egymásról alkotott véleménye — pillanatonként változik az idő, meleg frontra hideg front és viszont, és ez a hideglelős és idegesítő változássorozat, a légköri viszonyok instabilitása, ha lehet, még jobban felcsigázza a politikai élet szereplőit (elitről most hadd be beszéljünk, ne essünk felesleges túlzásokba), de nagyon hamar rájöttem, hogy bármennyire is meghatározza a politika és a média az életünket, az ország lakosságának nagyobb része mintha mégsem venné át a politikai életet hetek-hónapok óta folyamatosan uralma alá vonó hisztériát.
Az elnökválasztás előtti egymásra futó kormányválságok s az ideges, hatalmukat, befolyásukat féltő politikusok harca átgyűrűzött a sajtóba, a tévéműsorokba is. A mindenkori levantei politika szabályai szerint mindenki mindenkit igyekszik elbizonytalanítani, megfélemlíteni, besározni, megrágalmazni. Ráadásul az elmúlt húsz esztendő eredeti román demokráciájában szokatlan módon a politikai csetepatékba sértődött, véleményük szerint igaztalanul eltávolított ügyészek is beleszólnak, s egyre dermesztőbben rajzolódik ki a balkáni politikai mocsár. De a választók többsége, a megélhetési gondokkal naponta viaskodó lakosság saját, egyre bizonytalanabb túlélésével van elfoglalva…
Mert közben megállíthatatlanul nő az infláció, a munkanélküliség, a jövő távoli, bizonytalan rémképnek tűnik a kedély romló láthatárán. Egy bizonyos: az elnökválasztás után — bárki is legyen Románia elnöke — tiszta vizet lesz kénytelen önteni a nyílt kártyákba, és a gyűrűző botrányok közül néhányra minden kétséget kizáróan fény derül majd. Az államfő — hangsúlyozzuk, bárki is legyen — kénytelen lesz szembenézni majd az erkölcsi válsággal is, és valakiket az országos umbuldák felelősei, szereplői, árnyai közül oda kell dobnia a nyilvánosságnak. Igen, cirkusz kell a népnek, túlságosan elharapózott a korrupció, vissza kell állítani, bármibe is kerül, az adott szó becsületét, a tisztességet, a törvényességet és más ilyen, politikusi nagyáriákban közhelyszerűen elhasználódó fogalmakat. Másképpen elsüllyedünk a mocsárban…
