A mérkőzés igazi rangadó volt, melyben az idegesség következtében nem csillogtak a játékosok, sok volt a bizonytalanság, a technikai hiba (előkészítetlen és pontatlan dobások, rossz passzok, lépéshibák A-osztályos szinten...). Nem azért izgult a telt ház, mert félt csapatunk vereségétől — nem, nem volt, miért, hiszen nyert a szatmárnémeti találkozón, hazai pályán játszott, lelkes szurkolótábor támogatásával a háttérben... —, hanem inkább azért szorított, hogy jöjjön már össze az a ,,bőrvarázs" (így igaz, a fociból vettük át, de...), mellyel elszédítik a labdát, az ellenfelet... Nem jött össze. A vergődés viszont igen, s hogy ebből mi jöttünk ki jobban, az köszönhető mindenekelőtt játékszervezőnknek, Diaconunak, mert amikor nem ment a ,,kukkóinknak" — Gidden, Rasmussen, Nagy Ildikó —, ő egyszerűen hátára kapta a csapatot, az első negyedben egy-, a másodikban kétpontos előnyt biztosított csapatunknak. Meglepetésünkre nem csillogott, ahogy szokott, Vass Ildikó, a szünet utáni tíz percben például négy pontatlan átadása, két sikertelen dobása volt, kosara egy sem. Szerencsénkre ebben a negyedben a szatmáriak is gyengélkedtek, és annyira, hogy a Gidden—Diaconu—Rasmussen hármasnak sikerült tízpontosra felkerekíteni a csapat előnyét, s úgy-ahogy megnyugtatni a kedélyeket az utolsó negyedre. Ezt a tízpercet a vendégek nyerték, de hála a magára talált Giddennek, Nagy Ildikónak, együttesünk végül is megőrzött a tízből hétpontos előnyt, s megszerezte a győzelmet.

Itt és most a győzelem a fontos, a két bajnoki pont. E tekintetben sikeresre vizsgázott a csapat. A játékán viszont javítania kell — és a tősgyökeres szentgyörgyi játékosok szerepeltetésén is!!! —, hogy felnőhessen szurkolótábora és az elvárások szintjére, hogy egyáltalán esélye lehessen — megkockáztatom — a bajnoki címre.

A forduló másik két eredménye: Gyulafehérvári CSU—Aradi ICIM 27—79, Nagyváradi MSC—Kolozsvári Egyetem 86—72.

Az állás:

1. Sepsi BC 8 0 652—422 16

2. Szatmárnémeti 6 2 630—475 14

(áros)